KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bagoly mondja verébnek

Gáti Péter

 

Hogy nagyfejű. A címbeli szólásmondást olyan esetek találó jellemzésére szokták használni, amikor a perlekedő felek nem sokat vethetnek egymás szemére. E bölcs szentencia címzettjei a Kubában jókora közönségsikert aratott filmben két korosztály képviselői – az idősödő szülőké és felnőtt gyermekeiké. A véletlen a fantáziátlanul kimódolt történetben nem csupán egy fiút és egy lányt sodor egymás mellé, hanem társtalan szüleiket is. Miközben a fiatal pár boldogságának a szülők részéről semmi sem állja útját, ők egyáltalán nem ilyen megértőek hasonló cipőben járó őseikkel. Elítélik vonzalmukat és igyekeznek megakadályozni ezt a késői románcot. A kölcsönös sértődöttségnek, az egyre inkább elmérgesedő helyzetnek csak a legifjabb nemzedék reprezentánsainak megszületése vet véget.

Rolando Diaz első játékfilmje a rendező – feltételezhető – szándéka szerint a generációs ellentéteknek állít vígjátéki görbe tükröt. Finom gúnnyal ábrázolni vagy csak éppen kifigurázni azonban olyan jelenségeket lehet, amelyeket a szerző igazán ismer. Ez a film viszont éppen fordítva, mintha csak azért készült volna vígjátéknak, hogy e műfaji védjegy oltalmában a dolgok felszínén megragadhasson. Az utazási reklámfilmek modorában és színeivel fotografált jelenetekből egy olyan – gondok nélküli, örökmosolyos – álomvilág képe rajzolódik ki, amelyben persze valódi konfliktusok sem léteznek. Így aztán a művészi görbe tükör is megszólalásig hasonlít a közönséges ablaküvegre.

Nem lehet semmit sem látni benne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/04 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5569