KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nem férünk a bőrünkbe

Magyar Judit

Mica Miloševic filmjében mindenki vég nélkül rohangál és kiabál. Egy nagy család lakói, meg az albérlők futkosnak keresztül-kasul a régi előszobán és az omladozó mellékhelyiségeken – főképpen azért, hogy lehetetlen helyzetüket kellőképpen érzékelni lehessen. Legtöbbet a főszereplő családapa szaladgál, érthető: fél. Nem pusztán szorong, mint napjaink kisembere, hanem egyenesen irtózik mindattól, ami várja. Reszket, hogy el fog késni a munkahelyéről, és reszket a reszketéstől. Ráadásul időnként elhatározza, hogy majd ő megmutatja. E szerepben Nikola Simićnek sikerül elegyítenie a századeleji hivatalnok alázatosságát a századvég neurózisával. Ügyes munka.

Vojislac Kostić írt egy dalt a filmhez, miszerint az élet nehezen elviselhető. Felháborodott a kusza reggeleken meg a levont béreken, a főnökök meg a beosztottak viszonyán s a kisemmizettek sorsán. Akárcsak a rendező. Ám Mica Miloševic nem elégedett meg néhány strófával, párosítani próbálta hát Mihalkov gyöngén megvilágított szobabelsőit Danyelija finom, groteszk lírájával.

Kísérletezni jó. Dalolni is igen kellemes. Csak a mozi fárasztó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/12 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6259