KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ördögfajzat

Harmat György

Az a Vitautasz Zsalakjavicsusz írta ezt a filmet, aki 1966-ban a talán máig legjobb litván filmalkotást, a Senki sem akart meghalni című feszült drámát rendezte. Most zsúfolt cselekményű, sok sablonnal operáló forgatókönyvet írt, amelyből rendező kollegája expresszív, ám lassú tempójú filmet forgatott.

Janisz, a cselédből módos gazdává emelkedő parasztfiú sorsát kísérhetjük végig a század első harmadának Litvániájában, attól a pillanattól fogva, hogy gyerekként beleharap gazdája kezébe. Megalkuvások és tragikus események során jut el odáig, hogy végül kimondhassa: „A magam ura vagyok. Senki nem parancsol nekem.” Örömöt azonban már nem képes érezni. Az Ördögfajzat gyakran közelíti meg azt a határt, amikor igazán hathatna, az efféle történetek szabvány menetéből mégsem zökken ki, mert melodramatikus hangja időnként nevetést fakaszt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6461