KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nagymama unokája

Zsilka László

 

Senkit se tévesszen meg a szokványos történet. Nem az új környezetbe, a nagyvárosba került család beilleszkedéséről van itt szó igazából. Az örmény tájakról Leningrádba csöppent Dávid bűnt követ el, ha nem is a tételes jogba ütközőt. Az erkölcsi normákat sérti meg, szinte megbocsáthatatlanul. Árulója lesz egyetlen barátjának, annak a kislánynak, aki egyáltalán szóba áll vele új osztálytársai közül. A kislány is idegen még, a két kitaszított véd- és dacszövetséget köt egymással. Csakhogy Dávid nem nyugszik bele abba, hogy a többiek elutasítják közeledését. Teljes jogú tagja szeretne lenni a közösségnek: bármi áron. Hogy elnyerje a többiek kegyét, kifecsegi pajtásnője féltve őrzött titkait. A kislányt az osztály megszégyeníti, kigúnyolja. Dávid rádöbben arra, hogy mit tett, bűntudat gyötri, vezekelni akar. Belefekszik egy jeges tóba és súlyos beteg lesz.

A rendező, Adolf Bergunker eddig a pontig remekül vezeti a cselekményt, a gyermekszereplők lélekrajza pedig egyenesen mesteri kézre vall. Ezért hat furcsának és erőszakoltnak a boldog vég, a minden-jóra-fordul befejezés. Motiválatlan és önkényes egy, a felépült Dávid vezérletével megvívott kosárlabda-mérkőzéssel feloldani a konfliktust. Mert néhány „csontnélküli” kosárral nincs elintézve semmi. Még akkor sincs, ha az elárult, a többi gyermektől különböző, és ezért a partvonalon túlra helyezett kislány is összeveri a tenyerét Dávid produkciója láttán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7343