KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szélvihar idején

Gáti Péter

 

Hair? Apokalipszis most?Milyen lehetett a háború a másik oldalról? A vietnami filmművészetnek az a szándéka, hogy életük e meghatározó élményét feldolgozza – magától értetődik. Természetesen nem iszonyú tragédiákat mutató filmkockákat várunk válaszként, hanem a háború feldúlta világ művészi visszatükrözését, egyes emberek általunk is átélhető sorsát. Régi tanulság, hogy a valóság ábrázolása önmagától nem válik művészi értelemben vett igazsággá. A látott vietnami film alkotói nem döntötték el, hogy hagyományos játék- vagy dokumentumfilmet kívánnak-e készíteni. Bizonytalanságuk következtében hiteles híradófelvételek és tanmeseszerű történet keveredik. A bonyolult cselekmény az egész népet mozgósító harc mindennapjait követi nyomon. Néha elzúg egy-egy helikopter, pirotechnikai bravúrok szemtanúi lehetünk, de az emberléptékűség hiányzik a filmből. így Észak és Dél, azaz a jók és rosszak, a romlottság és erkölcsi tisztaság küzdelme – szimbolikussá növesztett hősök tolmácsolásában – csak üres keret marad. Puska és tavirózsa idillikus harmóniában találkoznak két bombázás közti szünetben. „Meg kell hiúsítanunk az ellenség gyarmatosítási törekvéseit” – így vall szerelmet a fiú a lánynak. A színészvezetés kimerült a harci jelenetek megkomponálásában. Igényesebb filmet érdemelt volna a magas színvonalú, fekete-fehérben is atmoszférateremtő fényképezés, ami néha még a hiányzó emberközeliséget is képes pótolni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7344