KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Félek

Harmat György

 

Filmek tömege győzött meg minket arról, hogy terrorakciókban és politikai gyilkosságokban bűntársak a titkosszolgálat vezetői és a bűnözök.

Az újabb Damiani-film témája és következtetése unásig ismert tehát, a kérdés egy lehet: elég fordulatosan bonyolódik-e a történet? A ritmus elbírna némi gyorsítást, de még a végjáték is, amelyben percenként változik jó és rossz győzelmének esélye, a film azért leköti érdeklődésünkét. Hogy a figurák nem teljesen egysíkúak. nagyban köszönhető a színészeknek, különösen a bergmani érzékenységet más környezetben is őrző Erland Josephsonnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/07 37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7800