KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Négy bandita, tíz áldozat

Tardos János

Eurowestern, ezúttal rajzban (így olcsóbb is…), másfél óra nevetés. Vagyis csak lehetne. Mert az ötlet húsz percre is kevés – a maradék több mint egy óra tömény unalom. Ez így elég sommás ítélet, de bizonyára nem az egyéni ízlésficam következménye. Amikor megnéztem a filmet, az első 20 perc után végighullámzott a vetítőtermen a százhangú ásítókórus, majd – újabb 20 perc elteltével – többen fölálltak, hogy a közeli sörözőben keressenek enyhülést.

Pedig a négy Dalton fivér sematikus butasága és ügyefogyottsága az elején még meglehetősen szórakoztató kalandokat eredményezett, a pozitív hős, az „okos cowboy” szintén egysíkú talpraesettsége és egészséges ravaszsága is rokonszenvesnek látszott. (Itt kell megjegyezni, hogy az eleve kétdimenziós rajzfilmtechnika, ötvözve a sok újat nyújtani már nem tudó westernnel, csodálatos mélységeket feltárni nyilván nem véletlenül képtelen.)

Hamar kifullad a történet, a geg-zsákból előkerülnek a rég ismert ötletek; mintha ósdi vicceket kellene hallgatnunk. A szellemesen induló rajzfilmből mozgó falvédő lesz, sűrűre rajzolt comics. Talán csak azok élvezhetik tovább maradéktalan örömmel, akik maguk is nemrég jöttek le az említett konyhai berendezési tárgyról, vagy akinek minden vicc új: az újszülöttek, azaz a serdületlen gyermekek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7944