KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Férfias idők

Csala Károly

A férfias idők, természetesen, riasztó idők voltak a nők számára. Meg egyik-másik férfi számára is. Folklórként tanuljuk, hogy hajdanán itt is, ott is szokás volt a vérbosszú éppúgy, mint a lányrablás. Ilyen környezetről és ilyen korról szól Eduard Zahariev filmje: nem teszi idézőjelbe a „férfias” jelzőt, de úgy érti. Megpróbál behatolni ebbe a szigorú szokások által korlátolt világba (amelynek maradványai ma is élnek a Balkán egyik-másik zugában), hogy belülről mutassa ki ellentmondásait. Másfelől az egészet fölfoghatjuk úgy, mint a szerelem és a szenvedély örök drámáját, nemzedékek összeütközését. Csakhogy az ilyen fölfogáshoz romantikus világszemlélet szokott párosulni, s ez az, ami végképp hiányzik Zahariev művéből. Nikolaj Hajtov remek novelláiból aprólékos realista módon teremt markáns képi világot, majd – amikor már úgy véljük, hogy százszázalékosan „értjük”, mit is akar a rendező – egy jókora csavarintással a kisrealista ábrázolástól messze-messze eső sorstragédia vonalvezetésével hoz bennünket zavarba Zahariev: gondolkoztat el azon, vajon mennyi ebből a történetből a múlt, s mennyi a ma is érvényes, a jelen?…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7955