KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Makra

Karcsai Kulcsár István

 

Szomorú időszerűség: Rényi Tamásról már múltidőben kell írni. Sikeres rendező volt. Beírta nevét a mai magyar film történetébe. Mégis mindig egy kissé fájó hiányérzettel gondolhatunk arra, hogy mi lett volna, ha a legkülönfélébb műfajokban tett kirándulásai helyett következetesen kitart amellett a vonal mellett amit életművében a Legenda a vonaton (1962), a Sikátor (1966) és a Makra (1972) jelent. Főleg az utóbbi kettő, melyekben Kertész Ákos regényeit vette filmjei alapjául a rendező, és volt bátorsága arra, hogy túllépjen a munkásábrázolásra nehezedő sematikus hagyományokon, és napjaink problémáit átélő, őszinte emberi kérdésekkel viaskodó hősöket teremtsen.

A Makra nagy időt ölel fel. Kitűnő atmoszférateremtő erővel idézi az ötvenes évek viharos korszakának levegőjét, hátterét, embereit. Mégsem válik történelmi képeskönyvvé, vagy valamiféle rekonstruált híradássá. Elsősorban azzal kerüli el a veszélyt, hogy a címadó főhős korunk egyik jellegzetes figurája. A saját lehetőségeitől visszarettenő, tehetségét, eredetiségét kibontani nem merő, mindig inkább a kényelmes középszert választó fiatal munkás tragédiája máig időszerű. Mindez feszült, igazi filmdrámán, Makra Ferenc és szerelmeinek keserű történetén át bontakozik ki, őszintén, emberien. Aminek megvalósításához hozzásegítenek a kiváló színészek, Juhász Jácinttal és Csomós Marival az élen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8170