KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Isten után az első

Karcsai Kulcsár István

Louis Daquin 1960-ban könyvet írt Le cinema notre métier címmel, amit úgy lehetne lefordítani: „Mesterségünk a mozi”. Hosszú pályafutása során jól meg is tanulta a nem éppen könnyű filmrendezői pálya minden csínját-bínját, így a hatáskeltés biztonságát is, amire ez a filmje is példa. Érdekes meseszövéssel, hatásos filmi eszközökkel mondja el a zord, de lényegében gyermeteg lelkű, az üldözöttek megmentésének pillanatában pedig önfeláldozóan nemeslelkű hajóskapitány történetét. A nagy többlet, ami három évtizeddel elkészülte után is élteti a filmet, a minden kockából sugárzó humánus mondanivaló. A kapitány kiállása az üldözöttek mellett, nagylelkű gesztusa megmentésük érdekében egyszer csak megemeli az egész filmet. Pierre Brasseur pedig egyik legemlékezetesebb filmszínészi alakítását nyújtja a részeges, számító, de az adott pillanatban az egyértelmű állásfoglalás szükségességére ráébredő kapitány szerepében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8232