KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/november
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Mozgókép Alapítványról
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A Nyugat alkonya, a Kelet agóniája Velence

• Kozma György: Csendben megyek el A kert
• Turcsányi Sándor: Csúcstalálkozó a sherwoodi erdőben A kis Taraszov és a nagy Costner
• Molnár Gál Péter: Így élni jó! Frank Capráról
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Nemzeti purgatórium És mégis
• Hegyi Gyula: Európai operacirkusz Találkozás Vénusszal
• Barna Imre: A palermói rém Nyitott ajtók
• Csengery Kristóf: Szomorúan ellenőrzött vonatok Az állomás
VIDEÓ
• György Péter: Szemhatár-átlépés Magyar és holland videóinstallációk

• Zsugán István: Engem a hazugságok is gazdagítanak A moziról beszél Sebeők János író és természetvédő
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Where
• Koltai Ágnes: Thelma és Louise
• Ardai Zoltán: Érzelmes csodabogarak
• Turcsányi Sándor: A király ágyasa
• Tamás Amaryllis: Rocketeer
• Gáti Péter: Kipurcant a bébicsősz, de anyának egy szót se!
• Zsenits Györgyi: Nagy durranás
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: A kis zabálás Kapreál novella

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az utolsó napok

Tosoki Gyula

Gus Van Sant’s Last Days – amerikai, 2005. Rendezte: Gus Van Sant. Szereplők: Michael Pitt, Kim Gordon, Thadeus A. Thomas. Forgalmazó: FHE Hungary. 97 perc.

 

Gus Van Sant két évtizedes kutakodás után talált rá testhezálló témájára és stílusára: a nemzetközi szaksajtóban halálsorozatnak nevezett műveiben (Gerry, Az elefánt, Az utolsó napok) tragikus sorsú fiatalokat mutat be, Tarr Béla Sátántangójának inspirációját jelző hosszú szünetek és még hosszabb beállítások segítségével.

Ebben a szériában a Kurt Cobain életének záróakkordjáról szóló, DV-re készült tévéfilm nem a legjobb, de – finom lírája miatt – a legszimpatikusabb. Az erősen kamara jellegű történethez Cobain naplója szolgált alapul, de a rendező nem szolgaian követte le az abban foglaltakat, igyekezett magát is belefogalmazni filmjébe. Ebből következően Az utolsó napok nem kellően kalibrált darab lett – hol dokumentaristának, hol művészies(kedő)nek tetszik –, mégis komoly értékkel bír. Az elnyújtottan semmitmondó szekvenciák közé több torokszorító is ékelődik, Van Sant hatásosan reprodukálja Cobain roncsoltságát, és sikerül megmutatnia valamit a zenész utolsó heteire telepedő fojtó magányból is: a jelenet, melyben hősünk napszemüveges, kapucnis álöltözetében egy koncertre téved, felejthetetlen.

A rendező a történettel és a figurákkal szembeni távolságtartás megteremtése érdekében végig spórol a közelikkel, továbbá arra is ügyel, hogy filmje aktualizálhatóságát csökkentse. Elidegenítő effektusok sorát veti be (egy végtelenített jelenetben például a Cobaint alakító – egyébként szintén zenész – Michael Pitt jobb kézzel penget hosszasan, holott a Nirvana frontembere balkezes volt), ám Az utolsó napok ezekkel együtt is helyiérdekű marad. Rétegfilm, témája és kivitelezése miatt egyaránt.

Extrák: két werk; Michael Pitt Pagoda nevű zenekarának klipje; kimaradt jelenet.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8963