KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/december
KRÓNIKA
• N. N.: Kommersz neorealizmus? Luigi Zampa
• Ember Judit: Koza Dezső halálára

• Ardai Zoltán: Az undor titokzatos tárgya Peter Greenaway
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: A nagy moszkvai szópuccs Folytatásos történelem

• Reményi József Tamás: Igazságtétel? Magyar krónikák
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: Mindenféle múltak Házi videók

• Földényi F. László: Leni Riefenstahl és Az akarat diadala
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: Mistery Train
• Sneé Péter: Túl a Ráktérítőn Csendes napok Clichy-ben
• Székely Gabriella: Vissza Moszkvába Három nővér
• Koltai Ágnes: Holnapelőtt Halálutak és angyalok
• Váncsa István: Virágos, gyertyás, homokos Julianus

• Zsugán István: Mindannyian törökök vagyunk Beszélgetés Xavier Kollerrel
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Monsieur Bard különös óhaja
• Békés Pál: Az utolsó kijárat Brooklyn felé
• Székely Gabriella: Egy külön világ
• Hegyi Gyula: Oly távol és közel
• Turcsányi Sándor: Lányom nélkül soha
• Sneé Péter: Folt a zsákját
• Tamás Amaryllis: A szerelem erejével
• Nagy Gergely: Dinasztiák harca
HÁTTÉR
• Sirály Gergely: Fekete Mozgó

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ördögök

Vincze Teréz

 

Gyerekszereplővel filmet csinálni fél siker. Árva gyerekről filmet csinálni háromnegyedrész siker. Fogyatékkal élő árvagyerekről való film készítésekor pedig hallatlan körültekintéssel kell eljárni, amennyiben nem akarjuk megalázóan túlnyerni magunkat. El tudom képzelni, hogy mondjuk az iráni, gyereksztori-készítő, minimalista mágusok még egy ilyen helyzetből is ki tudnának hozni valami zseniálisat, de egy művészi ambíciókkal alaposan megáldott, az extremitások iránt különösen fogékony, fiatalos lendületű francia rendezővel talán szükségszerűen történt az, ami történt: megrendezte ezt a (címével összhangban) pokoli kis mozgóképet.

Van itt árvagyerek mindjárt kettő. Testvérek, akiket anyjuk – aki lehet, hogy nem is gonosz – elhagyott. A lány ráadásul autista (amit a film leginkább látványos hatásfokozó elemként használ), s ha nem lenne még elég a szörnyűségből: el akarják választani egymástól a testvéreket. A fiú mindent megtesz tehát, hogy a kétszemélyes családot egybentartsa, és hogy megtalálják a lány fixációjának tárgyát, a boldogságot jelképező mesebeli (kék virág helyett a) sárga falú, kékspalettás házat. Persze minél erősebben vágynák az idillt és a normalitást, az annál távolabb kerül tőlük: intézeti szökésekkel sűrűn megtűzdelt vándorútjuk során van minden, mit egy drámát áhító rendező kisüthet: lopás, rablás, garázdaság, gyújtogatás, vérfertőző gyermekszerelem.

Mondanék azért jót is, például, hogy a gyerekszereplők tényleg nem rosszak, nem rajtuk múlott, hogy nem lett ebből a filmből ütős dráma. Az alkotókat azonban egy kidolgozott forgatókönyv és némi józan elmélkedés helyett a hév és az indulat vezette – aminek intenzitásában mindamellett van valami csodálatra méltó.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2182