KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/december
KRÓNIKA
• N. N.: Kommersz neorealizmus? Luigi Zampa
• Ember Judit: Koza Dezső halálára

• Ardai Zoltán: Az undor titokzatos tárgya Peter Greenaway
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: A nagy moszkvai szópuccs Folytatásos történelem

• Reményi József Tamás: Igazságtétel? Magyar krónikák
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: Mindenféle múltak Házi videók

• Földényi F. László: Leni Riefenstahl és Az akarat diadala
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: Mistery Train
• Sneé Péter: Túl a Ráktérítőn Csendes napok Clichy-ben
• Székely Gabriella: Vissza Moszkvába Három nővér
• Koltai Ágnes: Holnapelőtt Halálutak és angyalok
• Váncsa István: Virágos, gyertyás, homokos Julianus

• Zsugán István: Mindannyian törökök vagyunk Beszélgetés Xavier Kollerrel
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Monsieur Bard különös óhaja
• Békés Pál: Az utolsó kijárat Brooklyn felé
• Székely Gabriella: Egy külön világ
• Hegyi Gyula: Oly távol és közel
• Turcsányi Sándor: Lányom nélkül soha
• Sneé Péter: Folt a zsákját
• Tamás Amaryllis: A szerelem erejével
• Nagy Gergely: Dinasztiák harca
HÁTTÉR
• Sirály Gergely: Fekete Mozgó

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Temetetlen múlt

Hungler Tímea

 

Nincs új a nap alatt – lehetne filmünk jelmondata, mely követve az ezredvég környezetbarát elveit, a recycle elvét tűzte zászlajára. Zemeckis rendező legújabb alkotásában nem bajlódott holmi eredeti forgatókönyvek megfilmesítésével, hanem a régi klasszikusokra hagyatkozott.

Hőseink, a középkorú álompár, a tehetségét még ebben az opusban is megcsillantani képes Michel Pfeiffer és a jobb napokat megélt Harrison Ford, kettesben maradnak, miután egyetemista korú lányuk másik városban folytatja tanulmányait. Újra induló közös életük akár idilli is lehetne, ha az asszony nyugalmát nem kezdenék ki túlvilági hangok, valamint a fürdőszobatükörben és a vízzel teli kádban rendszeresen felbukkanó húszas fehérnép. Filmünk első rétege ezen misztikus, szupernaturális vonulat, amelyben nem nehéz felfedezni a közelmúltból a Hatodik érzéket, filmtörténeti vonatkozásban pedig a gótikus horrorok alapmotívumát: a kísértetházat.

Érthető, hogy hősnőnk megtépázott idegrendszerének köszönhetően minden zugban szellemet lát, a szomszédban pedig gyilkosságot; Hitchcock mester Hátsó ablak című klasszikusának modorában Pfeiffer távcsővel kukkolja a szomszédságot, majd tanúja lesz egy gyilkosságnak, amiről aztán kiderül, hogy mégsem az.

A többi filmtörténeti vonatkozás inkább képekben, mint a történetvezetésben köszön vissza – igaz ebben mód felett. A játékidő alatt felfedeztem a Coppola- klasszikust, a Dementiát, Hitchcocktól a Psychót és A Manderley ház asszonyát, Adrian Lyne Végzetes vonzerőjét – sőt mivel az alkotásba még egy víz alatti zombie-támadás is belefér, Lucio Fulci horrormester Zombie-ját is.

Zemeckis védelmében egyetlen dolog hozható fel: a suspensnek valódi tudora; igaz, ezen izgatott várakozás végül is nem abban nyilvánul meg, hogy kicsoda a kísértetlány, s hogy mi köze hozzá a jó öreg Harrisonnak, hanem inkább abban, hogy hány film bukkan még fel a vásznon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/12 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3160