KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/december
KRÓNIKA
• N. N.: Kommersz neorealizmus? Luigi Zampa
• Ember Judit: Koza Dezső halálára

• Ardai Zoltán: Az undor titokzatos tárgya Peter Greenaway
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: A nagy moszkvai szópuccs Folytatásos történelem

• Reményi József Tamás: Igazságtétel? Magyar krónikák
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: Mindenféle múltak Házi videók

• Földényi F. László: Leni Riefenstahl és Az akarat diadala
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: Mistery Train
• Sneé Péter: Túl a Ráktérítőn Csendes napok Clichy-ben
• Székely Gabriella: Vissza Moszkvába Három nővér
• Koltai Ágnes: Holnapelőtt Halálutak és angyalok
• Váncsa István: Virágos, gyertyás, homokos Julianus

• Zsugán István: Mindannyian törökök vagyunk Beszélgetés Xavier Kollerrel
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Monsieur Bard különös óhaja
• Békés Pál: Az utolsó kijárat Brooklyn felé
• Székely Gabriella: Egy külön világ
• Hegyi Gyula: Oly távol és közel
• Turcsányi Sándor: Lányom nélkül soha
• Sneé Péter: Folt a zsákját
• Tamás Amaryllis: A szerelem erejével
• Nagy Gergely: Dinasztiák harca
HÁTTÉR
• Sirály Gergely: Fekete Mozgó

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Víz és szappan

Gáti Péter

 

E film tucatvígjátékok és a „fehér telefonos” egyenkomédiák stílusában készült, ötletei és humora semmilyen meglepetéssel nem szolgál. A történet fogaskerekeit az obligát félreértés hozza mozgásba, de ezután a szerelmi románccal is gazdagodott cselekmény már nem igényel különösebb rendezői gondoskodást. Az Itáliában élő külföldieknek olasz nyelvet sulykoló peches kisember – egy számára szerencsét hozó személycsere folytán – végre felhagyhat eddigi örömtelen munkájával. Házitanítója lesz egy hosszabb tartózkodásra Rómába érkező világhírű tizenéves lánynak, aki – céltudatos anyukája szoros felügyelete mellett – kénytelen a sztár-manökenek sanyarú rabsorsát élni. A magát neves paptanárnak kiadó férfi és a lány titkos szövetséget kötnek, és minden adandó alkalommal kijátsszák a leánynak spártai életformát diktáló mama éberségét.

A szerelemmé érő barátság nem éppen újdonságszámba menő motívumát is felhasználó történet elsősorban azért okoz csalódást, mert szolgaian másolja az ilyen zsánerű alkotások közhelyeit. A komikumnak már a film elején is el-elapadó egyedüli forrása a csetlő-botló kisember alakja, az a mindig a rövidebbet húzó, temperamentumos és jó kedélyű palimadár, akinek egyszer az életben kijön a lépés. A történet másik hősének, az ártatlan, szoborszépségű tinédzsernek a figurája viszont annyira vérszegény és kidolgozatlan, hogy a vígjáték önműködő gépezetét rendre megakasztja. Ahhoz, hogy ez a könnyed nyáresti kikapcsolódásnak szánt olasz alkotás beválthassa a forgalmazás reményeit, vagy afrikai hőségre, vagy még ennél is gyengébb filmkomédiákra lesz szükség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5221