KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/december
KRÓNIKA
• N. N.: Kommersz neorealizmus? Luigi Zampa
• Ember Judit: Koza Dezső halálára

• Ardai Zoltán: Az undor titokzatos tárgya Peter Greenaway
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: A nagy moszkvai szópuccs Folytatásos történelem

• Reményi József Tamás: Igazságtétel? Magyar krónikák
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: Mindenféle múltak Házi videók

• Földényi F. László: Leni Riefenstahl és Az akarat diadala
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: Mistery Train
• Sneé Péter: Túl a Ráktérítőn Csendes napok Clichy-ben
• Székely Gabriella: Vissza Moszkvába Három nővér
• Koltai Ágnes: Holnapelőtt Halálutak és angyalok
• Váncsa István: Virágos, gyertyás, homokos Julianus

• Zsugán István: Mindannyian törökök vagyunk Beszélgetés Xavier Kollerrel
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Monsieur Bard különös óhaja
• Békés Pál: Az utolsó kijárat Brooklyn felé
• Székely Gabriella: Egy külön világ
• Hegyi Gyula: Oly távol és közel
• Turcsányi Sándor: Lányom nélkül soha
• Sneé Péter: Folt a zsákját
• Tamás Amaryllis: A szerelem erejével
• Nagy Gergely: Dinasztiák harca
HÁTTÉR
• Sirály Gergely: Fekete Mozgó

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tex és a Mélység Ura

Tamás Amaryllis

 

Az érdektelen átlagprodukció minősítést sem érdemli Duccio Tessari legújabb kalandfilmje, melyet egy negyven éve népszerű képregény eredeti figuráiról mintázott a rendező, Bonellinek – a Tex Wilier képregények szerzőjének – segítségével. (Sőt, színészi közreműködésével).

Hamburgeresített indián-sztorit látunk. Itt már nyoma sincs holmi cooperi romantikának: ha az embert az első harminc percben a nyüzsgő nyüvekkel teli áldozatkoponyák morbid képei nem elégítenék ki, akkor ráadásként megtekintheti, hogyan riadoznak Tex Willertől az elhízott, dizájnos egyenruhákba öltöztetett yaqui indiánok, s mindezt betetőzi a „rejtélyes” Tulac megjelenése, valahogy úgy, ahogy egy úttörőtábort záró Nagy Tűz mellett a fáradt, ám kedélyes kispajtások elképzelik a bosszúálló indián amazont... „Custer legyen a nevem, ha ez a film hiteles!” – írta egykor a fáma szerint egy sziú kritikus –, feltehetőleg hasonló élményben részesülve. Az enyém meg Bajkeverő Jane, ha ez a film akár csak gyorsfogyasztásra is alkalmas volna!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5248