KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/december
KRÓNIKA
• N. N.: Kommersz neorealizmus? Luigi Zampa
• Ember Judit: Koza Dezső halálára

• Ardai Zoltán: Az undor titokzatos tárgya Peter Greenaway
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: A nagy moszkvai szópuccs Folytatásos történelem

• Reményi József Tamás: Igazságtétel? Magyar krónikák
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: Mindenféle múltak Házi videók

• Földényi F. László: Leni Riefenstahl és Az akarat diadala
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: Mistery Train
• Sneé Péter: Túl a Ráktérítőn Csendes napok Clichy-ben
• Székely Gabriella: Vissza Moszkvába Három nővér
• Koltai Ágnes: Holnapelőtt Halálutak és angyalok
• Váncsa István: Virágos, gyertyás, homokos Julianus

• Zsugán István: Mindannyian törökök vagyunk Beszélgetés Xavier Kollerrel
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Monsieur Bard különös óhaja
• Békés Pál: Az utolsó kijárat Brooklyn felé
• Székely Gabriella: Egy külön világ
• Hegyi Gyula: Oly távol és közel
• Turcsányi Sándor: Lányom nélkül soha
• Sneé Péter: Folt a zsákját
• Tamás Amaryllis: A szerelem erejével
• Nagy Gergely: Dinasztiák harca
HÁTTÉR
• Sirály Gergely: Fekete Mozgó

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A hal neve: Wanda

Báron György

 

Nemcsak a hal neve Wanda, hanem a főszereplőnőé is, de ez nem jelent semmit. Senki nem tévesztheti őket össze, nem akarja a halat ágyba vinni, a hölgyet pedig akváriumban úsztatni. Egyszerűen be kell érnünk azzal a ténnyel, hogy a dadogós ékszerrabló egyik kishalát ugyanúgy hívják, mint a banda hölgytagját.

Még ez a legjobb a filmben. Ez a jóleső kis értelmetlenség, amiből nem következik semmi. Ezenkívül még jókat lehet nevetni a következőkön: a légyottot rendre megzavarják – időnként a feleség –, s ezért a szeretőnek hol az ajtó mögé, hogy a kanapé alá kell bújnia; az egyik főhős dadog, s ezért csak nagy sokára tudja kibökni, hol vannak a keresett gyémántok; a másik főhős úgy kanyarodik az autójával, hogy a szembejövők a falnak mennek tőle. Ilyesmik. Feydeau és Labiche-komédiák helyzetei idéződnek fel, a blőd Norman Wisdom és Louis de Funès-filmek modorában.

Röhög a publikum Tokiótól a Fokföldig. Ez most a friss siker a művelt Európa nagyvárosaiban, s igazán gyorsan elérkezett hozzánk. Akárcsak a másik bombasiker, a Moonwalker, s talán hamarosan megismerkedhetünk a harmadikkal, Roger nyuszival is. Így van ez rendjén. Nálunk a szabad sajtó eddig elsősorban a Springer-féle hecclapok megindulásával járt együtt, miként a liberalizáltabb filmforgalmazás is az épp aznapi sikerek felé nyitott. A nyomasztó előzmények után aligha csodálkozhatunk a dolgok ilyetén alakulásán. Hosszantartó és valódi szabadság teremtheti csak meg a szükséges kulturális ellensúlyt, jeleként annak, hogy rendbejöttek nagyjából a dolgok.

Addig azonban nézhetjük a nemzetközi méretű infantilizálódás kórtüneteit: Wandát, Jacksont és Roger nyuszit. Ujjunkat szopva göcöghetünk boldogan a moziban, s várjuk a Mamát a tejecskével. Nem jön.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/08 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5455