KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/december
KRÓNIKA
• N. N.: Kommersz neorealizmus? Luigi Zampa
• Ember Judit: Koza Dezső halálára

• Ardai Zoltán: Az undor titokzatos tárgya Peter Greenaway
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: A nagy moszkvai szópuccs Folytatásos történelem

• Reményi József Tamás: Igazságtétel? Magyar krónikák
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: Mindenféle múltak Házi videók

• Földényi F. László: Leni Riefenstahl és Az akarat diadala
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: Mistery Train
• Sneé Péter: Túl a Ráktérítőn Csendes napok Clichy-ben
• Székely Gabriella: Vissza Moszkvába Három nővér
• Koltai Ágnes: Holnapelőtt Halálutak és angyalok
• Váncsa István: Virágos, gyertyás, homokos Julianus

• Zsugán István: Mindannyian törökök vagyunk Beszélgetés Xavier Kollerrel
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Monsieur Bard különös óhaja
• Békés Pál: Az utolsó kijárat Brooklyn felé
• Székely Gabriella: Egy külön világ
• Hegyi Gyula: Oly távol és közel
• Turcsányi Sándor: Lányom nélkül soha
• Sneé Péter: Folt a zsákját
• Tamás Amaryllis: A szerelem erejével
• Nagy Gergely: Dinasztiák harca
HÁTTÉR
• Sirály Gergely: Fekete Mozgó

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kétes hírű menyasszony

Farkas András

 

Ha értékeink végképp elfonnyadtak, s nincs közösség, hová vigaszért szaladhatnánk, és elszivárgott már hitünk, de mégis élnünk kell, mit is tehetnénk: visszafordulunk, a múlt talán üdvözít. Ilyen formán mai csetepatéinkban is tükröződik a tegnap, a tegnapok keserves harca. Egykor tradíció vezérelte a karaktert, ma jobbára kívülről meghatározott. A jelenkor sokszor kiveti, megtagadja a küzdő embereket. Akárcsak az elfogódott Torikét, a Kétes hírű menyasszony című szovjet film lassan eszmélő, belső meggyőződésű főalakját. Az ok: társát a nyilvánosházban találja meg. Az árva fiú és az árva szajha fölemelő és megható széphistóriája ez a film. (Bár történhetnének ily magától értetődően a dolgok.) Az eszmélet s a megszenvedett lázadás képkölteménye Malján alkotása.

A remény persze nem új. Végső soron a film sem tetszik annak: szimbólumai ismerősek, a jellemek kiszámíthatóak; e műben szereplő örmény városka akár magyar is lehetne. Mégis: a Kétes hírű menyasszony képeinek esztétikumán emberség dereng át.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6713