KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/december
KRÓNIKA
• N. N.: Kommersz neorealizmus? Luigi Zampa
• Ember Judit: Koza Dezső halálára

• Ardai Zoltán: Az undor titokzatos tárgya Peter Greenaway
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: A nagy moszkvai szópuccs Folytatásos történelem

• Reményi József Tamás: Igazságtétel? Magyar krónikák
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: Mindenféle múltak Házi videók

• Földényi F. László: Leni Riefenstahl és Az akarat diadala
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: Mistery Train
• Sneé Péter: Túl a Ráktérítőn Csendes napok Clichy-ben
• Székely Gabriella: Vissza Moszkvába Három nővér
• Koltai Ágnes: Holnapelőtt Halálutak és angyalok
• Váncsa István: Virágos, gyertyás, homokos Julianus

• Zsugán István: Mindannyian törökök vagyunk Beszélgetés Xavier Kollerrel
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Monsieur Bard különös óhaja
• Békés Pál: Az utolsó kijárat Brooklyn felé
• Székely Gabriella: Egy külön világ
• Hegyi Gyula: Oly távol és közel
• Turcsányi Sándor: Lányom nélkül soha
• Sneé Péter: Folt a zsákját
• Tamás Amaryllis: A szerelem erejével
• Nagy Gergely: Dinasztiák harca
HÁTTÉR
• Sirály Gergely: Fekete Mozgó

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szerelmi vallomás

Veress József

 

Ilja Averbah nevét a Monológ tette ismertté.

A Szerelmi vallomás – legalábbis a témát illetően – testvérfilmje lehetne a Monológnak. Megint tipikus intellektuel a főszereplő s újra ugyanaz a tét, ugyanazok a gondok: hogyan igazodjon el a történelmi útvesztők között az értelmiségi hős, aki saját sorsa hajóját is eléggé nehezen kormányozza?

A forgatókönyv alapjául Jevgenyij Gabrilovics visszaemlékezése szolgált. Beleolvastam a könyvbe: okos és szellemes vallomás, pontos és hiteles tükör korunkról – századunkról – és az iránytű keresésének fontosságáról. Ugyanezzel a szellemi izgalommal a Szerelmi vallomás – sajnos – nem szolgál. A történetet – Filippok és felesége, Zina „love story-ját” – Averbah kissé komótosan adja elő, s éppen azokat a jeleneteket, melyek kulcsfontosságúak, nem képes igazán életteli atmoszférával megtölteni. Például a Fekete-tengeri intermezzót vagy a Gladisevvel folytatott hosszú beszélgetést. Kissé ódivatú Filippok rajongása is. Nem azért, mert vállalja a szerelmet, hanem a csöpögős frazeológia miatt. Íme, a férj vallomása alkonyatkor: „Az élet bonyolult, de mi együtt éltünk át mindent. Beszélgettünk, örültünk, és soha semmivel sem vétkeztünk a becsületünk ellen.”

Filippok – a tollforgató – nem különleges személyiség, egyvalamiben azonban következetes (s ez a magatartás tiszteletet parancsoló): soha nem akar kibújni a bőréből. Maga a rendező így értelmezi a figura cselekvési pályáját: „Képes volt arra, hogy a saját életét élje le. Saját életünket leélni nem is olyan könnyű.” Szeszélyesebb és szertelenebb az imádott Múzsa karaktere, de hát az emóciókat – mint köztudomású – nem a ráció kormányozza.

Végső soron érdekes epizódok váltakoznak a Szerelmi vallomásban melodramatikus elemekkel. Előbbiből több kellene, utóbbiból kevesebbel is megelégednénk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 40-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7879