KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/január
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Tony Richardson

• Jeles András: Küzdelem Napló
SPIKE LEE
• Turcsányi Sándor: New York fényei
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Tévé-Borisz és Videó-Misa Folytatásos történelem (2.)
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A DeMille-örökség Pordenone
ROSSELLINI
• Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek Rossellini és a Stromboli
KRITIKA
• Spiró György: Egy műfaj, ami nincs Száműzöttek
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Rosalie vásárolni megy
• Turcsányi Sándor: Hamis a baba
• Schubert Gusztáv: Kősikoly
• Kovács András Bálint: A Halászkirály legendája
• Hegyi Gyula: Harley Davidson és a Marlboro Man
• Fáber András: Csak egy lövés
• Sneé Péter: Doc Hollywood
• Bíró Péter: Leszámolás Kis-Tokióban
• Békés Pál: Delicatessen
• Tamás Amaryllis: Visszatérés a kék lagúnába
KÖNYV
• Takács Ferenc: Össz-kelet-európai szemle MOVEAST – 1.
ELLENFÉNY
• György Péter: A háború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Zsebtolvaj

Pápai Zsolt

Pickpocket – francia, 1959. Rendezte: Robert Bresson. Szereplők: Martin LaSalle, Marika Green, Henri Kassagi. Forgalmazó: Corner Film. 79 perc.

Robert Bresson filmtörténeti pozícióját és életművének megítélését alapvetően meghatározza, hogy jóllehet a munkái utánozhatatlanok (azaz ha valaki másolni kívánja azokat, biztosan nevetségessé válik), mégis rengeteg inspirációval szolgáltak – és szolgálnak a mai napig – alkotók tömegei számára. Beszédes, hogy Bresson már abban az időben a modern film csúcsműveit forgatta le, amikor a klasszikus modernizmus még igazából meg sem született (az Egy falusi plébános naplója vagy az Egy halálraítélt megszökött elkészültekor Antonioni, Fellini vagy Bergman még csak az első lépéseit tette a modern film irányába), és sokatmondó az is, hogy a Zsebtolvajjal az egész francia újhullámot látta el szellemi munícióval.

Utóbbiról kevesebbet szokás beszélni, pedig a napnál is világosabb. A Zsebtolvaj vezérmotívumai a bebörtönzöttség és a magány, továbbá a szabadságvágy – ezeknek, kivált az utóbbinak, nagy szerep jutott Godard-nál, Truffaut-nál is. A címszereplő akut lopáskényszere kívülállásának és szabadságvágyának a metaforája – a Zsebtolvaj Michelje ugyanúgy vonja kétségbe a társadalmi konvenciókat, mint egy évvel később a Kifulladásig hasonló nevű figurája. És ahogy a Zsebtolvaj és a Kifulladásig főszereplője megkérdőjelezi a környezetétét uraló konvenciókat, úgy vonja kétségbe a filmkészítés szabályait Bresson, illetve a nyomában Godard. Alig van valami, amiben hasonlít a két film formanyelve, abban azonban rokonok egymással, ahogy eloldódnak a hagyományos közelítésmódoktól (lásd például a Zsebtolvajban a gyakran szinte néma hangsávot, vagy a nézésirány szerinti vágás újszerű időzítését, a Kifulladásigban pedig a kézből vett felvételeket vagy a folytonossági irányt követő vágás negligálását).

A Zsebtolvaj az egyetemes filmtörténet egyik leggazdagabb műve. Máig őrzi titkát, talán azért, mert Bresson nemcsak azt tudta mindenki másnál jobban, hogy mikor mit mondjon, hanem azt is, mikor miről hallgasson. „A némaságot a hangosfilm találta fel” – jegyezte meg egykor, és tényleg: a csend sokszor mindennél beszédesebb.

Extrák: Sok apróság, valamennyi magyar felirattal. Rövid beszélgetés filmtörténészekkel; egy hosszabb dokumentumfilm a szereplők utóéletéről; negyedórás részlet a sztár-illuzionista, a Zsebtolvajban is feltűnő Henri Kassagi egyik műsorából. A legizgalmasabb anyag egy kurta beszélgetés a rendezővel: alig néhány perc az egész, Bresson varázsos személyisége miatt mégis nehezen múlik a hatása.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10068