KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/január
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Tony Richardson

• Jeles András: Küzdelem Napló
SPIKE LEE
• Turcsányi Sándor: New York fényei
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Tévé-Borisz és Videó-Misa Folytatásos történelem (2.)
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A DeMille-örökség Pordenone
ROSSELLINI
• Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek Rossellini és a Stromboli
KRITIKA
• Spiró György: Egy műfaj, ami nincs Száműzöttek
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Rosalie vásárolni megy
• Turcsányi Sándor: Hamis a baba
• Schubert Gusztáv: Kősikoly
• Kovács András Bálint: A Halászkirály legendája
• Hegyi Gyula: Harley Davidson és a Marlboro Man
• Fáber András: Csak egy lövés
• Sneé Péter: Doc Hollywood
• Bíró Péter: Leszámolás Kis-Tokióban
• Békés Pál: Delicatessen
• Tamás Amaryllis: Visszatérés a kék lagúnába
KÖNYV
• Takács Ferenc: Össz-kelet-európai szemle MOVEAST – 1.
ELLENFÉNY
• György Péter: A háború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Kegyes hazugság

Kránicz Bence


The Good Lie – amerikai, 2014. Rendezte: Philippe Falardeau. Szereplők: Arnold Oceng, Reese Witherspoon, Emmanuel Jal. Forgalmazó: Pro Video. 110 perc.

 

 

Ritkán sül el jól, ha a hollywoodi producerek a társadalmi problémák iránt érzékeny, felelősségteljes amerikai nagybácsik szerepében tetszelegnek, nyilvánosságot biztosítva elnyomott népcsoportoknak vagy a mindennapi túlélésért küzdő megnyomorítottaknak. Az eredmény ilyenkor általában giccses hatásvadászat, mert a bonyolult és nehezen feltérképezhető valós viszonyok bemutatása helyett a stúdiók szempontjából kézenfekvő és egyszerűbb könnyes melodrámába fordítani a történetet.

A szudáni polgárháborúban elárvult és menekülni kényszerülő, nuer és dinka származású emberekről szóló Kegyes hazugság is jobbára a bevett sablonok alapján készült. Azonban érezhető, hogy a kanadai rendező, Philippe Falardeau (Lazhar tanár úr) folyamatosan próbált egyensúlyozni a készen kapott dramaturgiai fordulópontok – az otthoniaktól vett fájdalmas búcsú, az Újvilágba érkező hősök első, olykor komikus megpróbáltatásai, a gyökértelenség és a honvágy szorongató élményével való szembesülés – és a keresetlen, nyersebb és őszintébb pillanatok bemutatása között. A filmet hitelesíti, hogy a főszerepekben valóban a szudáni Elveszett Fiúk nemzedékéhez tartozó, fiatalon Amerikába érkezett afrikaiakat láthatunk, köztük több egykori gyerekkatonát – ennek az információnak a birtokában hirtelen súlya és tartalma lesz minden, egyébként szokványosnak ható mondatnak a megváltásról, újrakezdésről és a múlt elengedéséről. A nehéz sorsukat arcukon, testükön hordozó főhősök mellett óhatatlanul idegennek és feleslegesnek tűnik Reese Witherspoon sztárjelenléte, ám a színésznő és a forgatókönyv javára írható, hogy a menekültek beilleszkedését segítő kansasi szociális munkás karaktere dicséretesen a háttérben marad, a kezdeti távolságtartásból együttérzésbe forduló, teljesen közhelyes érzelmi út ábrázolása pedig nem okoz gondot Witherspoon számára.

A film égetően aktuális témája ellenére szinte láthatatlan maradt, és hamar megbukott az amerikai mozipénztáraknál. Fájlalhatjuk, hogy Magyarországon csak dvd-n jelenik meg, mert a bevándorlás, a menekültek problémájának bemutatása miatt nagyobb figyelmet érdemelne, annak ellenére, hogy újfajta megközelítésnek vagy eredeti látásmódnak nyomát sem lelni benne. Az alkotók visszafogottsága és valódi segítő szándékuk miatt ugyanakkor mégsem érdemes bosszankodni a felületes jeleneteken vagy klisés megoldásokon – a nemes cél mellett ezek valóban kegyes hazugságoknak tetszenek.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12397