KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/január
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Tony Richardson

• Jeles András: Küzdelem Napló
SPIKE LEE
• Turcsányi Sándor: New York fényei
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Tévé-Borisz és Videó-Misa Folytatásos történelem (2.)
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A DeMille-örökség Pordenone
ROSSELLINI
• Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek Rossellini és a Stromboli
KRITIKA
• Spiró György: Egy műfaj, ami nincs Száműzöttek
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Rosalie vásárolni megy
• Turcsányi Sándor: Hamis a baba
• Schubert Gusztáv: Kősikoly
• Kovács András Bálint: A Halászkirály legendája
• Hegyi Gyula: Harley Davidson és a Marlboro Man
• Fáber András: Csak egy lövés
• Sneé Péter: Doc Hollywood
• Bíró Péter: Leszámolás Kis-Tokióban
• Békés Pál: Delicatessen
• Tamás Amaryllis: Visszatérés a kék lagúnába
KÖNYV
• Takács Ferenc: Össz-kelet-európai szemle MOVEAST – 1.
ELLENFÉNY
• György Péter: A háború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Holdfényszelence

Ardai Zoltán

 

A Holdfényszelence hősét rég ismerjük már. Ha nem is a tengerentúlról, a közvetlen szomszédságból. Ők, akik egyszer rúgtak ki a hámból, Jaromír üzemmérnök, Vasile sóhivatalnok, Fedor szófiai nyelvész docens és a többiek, a hetvenes-nyolcvanas években nagy kedvezményezettek voltak a Moképnél. A keresleti oldal azonban megmakacsolta magát. A bolgár zsánerek merev nemlátogatása jóvátehetetlen eróziós jelenségekhez vezetett mára. Az Örökmozgó sehogy sem hajlandó visszatekinteni az egykori Mokép-kínálat emésztetlenül maradt vastagjára, a videó-forgalmazás méginkább kiveti magából ezt a filmtömeget, miközben utcáinkon, tereinken a pozitív minták gyilkos hiánya tombol. A valahai docens, amint elsodródott Dobrudzsáig (cigánylányokkal társalkodott, autóstoposokkal pingpongozott, majd megkóstolta az öreg halászember vacsoráját), kilengésével is példát mutatott. Úgy zsákmányolt élményeket, hogy kalandjainak nem kellett grandguignolba torkollniuk. Kilazult, bezsongott a jó Fedor, adódtak meredek pillanatok, de lám, végül is csupa kedvesség történt, sima utat hagyva a családhoz való fitt visszatérésre.

Fedor, Gheorghiu, Ivica, Tomek, Staniek ködbeveszett zászlaja most amerikai kezekbe akadt és újra leng. Erre talán már odanéz a magyar: DiCillo, Turturro, Rockwell szálltak síkra, közösen. Pedáns életvitelű, munka- és családszerető kansasi villamosmérnök kizökken, nekiered erdőnek-mezőnek, paradicsomföldnek, sziklatónak. Szomorkásán csókolózik egy állásvesztett telefonszex-kisasszonnyal. Balkánias felhangok... de mindvégig a legjobb country szól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3612