KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/január
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Tony Richardson

• Jeles András: Küzdelem Napló
SPIKE LEE
• Turcsányi Sándor: New York fényei
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Tévé-Borisz és Videó-Misa Folytatásos történelem (2.)
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A DeMille-örökség Pordenone
ROSSELLINI
• Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek Rossellini és a Stromboli
KRITIKA
• Spiró György: Egy műfaj, ami nincs Száműzöttek
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Rosalie vásárolni megy
• Turcsányi Sándor: Hamis a baba
• Schubert Gusztáv: Kősikoly
• Kovács András Bálint: A Halászkirály legendája
• Hegyi Gyula: Harley Davidson és a Marlboro Man
• Fáber András: Csak egy lövés
• Sneé Péter: Doc Hollywood
• Bíró Péter: Leszámolás Kis-Tokióban
• Békés Pál: Delicatessen
• Tamás Amaryllis: Visszatérés a kék lagúnába
KÖNYV
• Takács Ferenc: Össz-kelet-európai szemle MOVEAST – 1.
ELLENFÉNY
• György Péter: A háború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A három amigo

Torma Tamás

 

Képzeljük el, hogy három kiérdemesült hollywoodi némafilmszínész, három operettcowboy westernfilmjei valódi helyszínére, Mexikóba pottyan, ahol szereplés helyett igazi banditákkal kell leszámolniuk. Micsoda alkalom, hogy fatális félreértésekből kerekedjen helyzetkomikum, duzzadjon vígjátéki alaphelyzet!

John Landis bevetett minden tőle telhetőt, hogy kiaknázza a lehetőséget, filmje mégis felemás maradt. A glaszékesztyű nem passzolt a félretaposott sarkú cowboy-csizmához, pedig a kísérlet – mármint a westernnek és égi másának vegyítése – nem számít eleve reménytelennek.

A história kecsegtetően indul: parázs kocsmai jelenetek között egy templomba téved a kamera, ahol oltár helyett filmvászonra tapadnak a tekintetek, pap helyett pedig a három amigó celebrálja a misét. Hamar kiderül azonban, hogy egyetlen ötletre nem lehet ráépíteni ezt a filmet, túlságosan könnyen kitalálható a folytatás, és így érdektelenné válik a tévedések vígjátéka. Landis persze kiváló mesterember, különben nem alkalmazott volna annyi gagmant, hogy a filmet bemondások segítsék át az ingatag pontokon. Egyetlen esély nem marad kihasználatlanul; a Columbia és a Paramount öreg rókái elégedettek lehetnek az „egy snitt – egy poén” klasszikus szabályának használatával – szinte hallani véljük, ahogy alávágva röhög a kulisszaközönség. A három amigót végül is maga alá gyűrte Hollywood szelleme. A paródia elszomorítóbb lett annál, mint amit parodizál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/07 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4993