KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/január
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Tony Richardson

• Jeles András: Küzdelem Napló
SPIKE LEE
• Turcsányi Sándor: New York fényei
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Tévé-Borisz és Videó-Misa Folytatásos történelem (2.)
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A DeMille-örökség Pordenone
ROSSELLINI
• Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek Rossellini és a Stromboli
KRITIKA
• Spiró György: Egy műfaj, ami nincs Száműzöttek
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Rosalie vásárolni megy
• Turcsányi Sándor: Hamis a baba
• Schubert Gusztáv: Kősikoly
• Kovács András Bálint: A Halászkirály legendája
• Hegyi Gyula: Harley Davidson és a Marlboro Man
• Fáber András: Csak egy lövés
• Sneé Péter: Doc Hollywood
• Bíró Péter: Leszámolás Kis-Tokióban
• Békés Pál: Delicatessen
• Tamás Amaryllis: Visszatérés a kék lagúnába
KÖNYV
• Takács Ferenc: Össz-kelet-európai szemle MOVEAST – 1.
ELLENFÉNY
• György Péter: A háború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A borotvás gyilkos

Bérczes László

 

A krimi játék. Ennek a játéknak nélkülözhetetlen eleme az üldözés, a bunyó, a bűntett – többnyire gyilkosság. Bizonyos idő után egykedvű beletörődéssel nézzük ezeket a jeleneteket. Ami azonban igazán foglalkoztat bennünket: ki a gyilkos, hogyan fogják elkapni? Bűntettre persze szükség van, mert különben nem tudnánk játszani. De amit komolyan veszünk, az soha nem a vér, hanem a játék. A tetteknek a játék logikai rendszerén belül van hitelük vagy hitelességük – és ez nem feltétlenül azonos a valóságtükröző hitelességgel vagy hiteltelenséggel.

A borotvás gyilkos című csehszlovák film öszvérműfaj, mely egyesíteni akarja a társadalomábrázolást és a játékot. Lehetséges, hogy ez megoldható, de az eredmények – jelen esetben – azt mutatják, hogy csak didaktikus valóságábrázolásról beszélhetünk, ez pedig érdektelenné teszi magát a játékot is. Pillanatok alatt elkülönülnek jók és rosszak, túlságosan hamar tudjuk, hol keressük a gyilkost.

Az ifjú festőművészt holtan találják a városszéli cigánytelepen. Minden jel arra mutat, hogy a gyilkosságot valamelyik cigány követte el. Csakhogy a parancsnok idejekorán kifejti az eszmei mondanivalót: cigánykérdés létezik, de a régi rend e terhes örökségét, ezt az évszázados problémát rendszerünk meg fogja oldani. A figyelmes nézőnek ennyi elég ahhoz, hogy ne higgyen a felszínes jeleknek. A véres borotva és a meztelen cigánylány még nem bizonyíték. Igen, a tettest csak akkor leljük meg, ha leromboljuk előítéleteink falait. Borotvás gyilkosok „köztünk”, nem cigányok között is lehetnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5861