KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/január
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Tony Richardson

• Jeles András: Küzdelem Napló
SPIKE LEE
• Turcsányi Sándor: New York fényei
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Tévé-Borisz és Videó-Misa Folytatásos történelem (2.)
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A DeMille-örökség Pordenone
ROSSELLINI
• Bikácsy Gergely: Vulkán, jégcsap, könnyek Rossellini és a Stromboli
KRITIKA
• Spiró György: Egy műfaj, ami nincs Száműzöttek
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Rosalie vásárolni megy
• Turcsányi Sándor: Hamis a baba
• Schubert Gusztáv: Kősikoly
• Kovács András Bálint: A Halászkirály legendája
• Hegyi Gyula: Harley Davidson és a Marlboro Man
• Fáber András: Csak egy lövés
• Sneé Péter: Doc Hollywood
• Bíró Péter: Leszámolás Kis-Tokióban
• Békés Pál: Delicatessen
• Tamás Amaryllis: Visszatérés a kék lagúnába
KÖNYV
• Takács Ferenc: Össz-kelet-európai szemle MOVEAST – 1.
ELLENFÉNY
• György Péter: A háború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csak harmadát láttuk

Mise Macedóniában

Csala Károly

 

Nem a mi hibánk, hogy csak harmadát láttuk a Mise Macedóniában című bolgár filmnek. A háromrészes műnek ugyanis csupán az első részét vette meg az illetékes magyar filmvásárló bizottság, s ezt forgalmazzák most a mozikban, szót se ejtve arról, hogy valójában csak részfilmet mutatnak.

Ennek az egy résznek magában, természetesen, se füle, se farka. Kritikát nem lehet írni róla. Még a címe sem érthető. (Gyanítom, hogy akkor sem volna érthető, ha végignéznénk a teljes filmet. Az eredeti, biblikus cím – Mera szpored mera – amivel szemlátomást nem birkóztak meg a fordítók, szó szerint: „mértéket mérték szerint”, magyarán ugyanannyit tesz, mint „szemet szemért, fogat fogért”. A magyar filmcím viszont Szvoboda Bâcsvarova regényére utalna, amelynek alapján a filmet forgatták, félresiklatva az „Illés-napi liturgiá”-t, ami képletes, hiszen nem vallásos szertartásra, hanem az 1903. augusztus 2-án kirobbant törökellenes makedón felkelés szervezésére vonatkozik.)

De azért ebből az egy részből is kiderül, hogy nem szokványos történelmi tablóról van szó, hanem komoly, művészi erényekben bővelkedő filmalkotásról. Rendezője, Georgi Djulgerov ma Bulgáriában talán a legvitathatatlanabb tekintélynek örvendő filmkészítő a szakmában. (Tehát nem kasszasiker s nem is hivatalos elismerés támogatja tekintélyét, hanem „csupán” művészi tehetsége.) A makedónkérdés pedig, amiről filmje szól, egyike Európa legérdekesebb, máig ható, történelmi problémáinak.

Méltatlan eljárásnak esik így áldozatul egy figyelemre mindenképpen méltó művészfilm. Nem mehetünk el szó nélkül az eset mellett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6675