KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pofoncsata

Kovács Gellért

Fist Fight – amerikai, 2017. Rendezte: Richie Keen. Írta: Evan Sussler. Kép: Eric Alan Edwards. Zene: Dominic Lewis. Szereplők: Charlie Day (Andy), Ice Cube (Strickland), Tracy Morgan (Crawford), Jillian Bell (Holly), Christina Hendricks (Ms. Monet). Gyártó: New Line Cinema / Village Roadshow Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 100 perc.

 

„Érted haragszunk, nem ellened” – egyre több „R”, vagyis a legmagasabb korhatár besorolású vígjáték üzeni ezt az amerikai munkahelyeknek. Az olyan, úgynevezett szókimondó, vagyis poénjaikkal a trágár beszédre, a droghasználatra és az altesti helyzetekre koncentráló produkciók hősei, mint akiket a Hivatali karácsonyban, vagy a Pofoncsatában láthatunk, már korántsem azért vetkőznek ki magukból, hogy kiszállhassanak a mókuskerékből. Sokkal inkább az állásukat féltik, illetve a vad bulizás közepette sem feledik, hogy másnap(osan) is be szeretnének menni dolgozni. Itt és most a pipogya és a kemény tanár esik egymásnak, pontosabban utóbbi kergeti az előbbit, hogy bunyózzanak egy – elhasznált, de talán még mindig divatos kifejezéssel élve – epikusat az iskolaudvaron. A pedagógusok megőrültek, a diákok szintúgy, közli velünk a film kellemetlenül sokszor, a nagyjából élvezetes (Jillian Bell) vagy totálisan kínos (Tracy Morgan) mellékszereplői magánszámok közepette is.

Ám mindennek megvan az oka: a gimnázium felszereltsége leharcolt, a bedilizett pedagógusok nincsenek megfizetve. Akik a befejezés szerint akkor a legmenőbbek, ha teli torokból képesek leüvölteni a rakoncátlan diákok fejét. A tanár kisiskolás leánycsemetéje pedig akkor, ha a helyi tehetségkutatón csúnya szövegezésű rapszámot karaokézva küldi el a fenébe undok osztálytársait. Richie Keen filmje semmiféle korrektséggel nem vádolható – de sajnos azzal sem, hogy igazán mulatságos tudna lenni. Egyszerűen csak fárasztóan kretén.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13136