KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gengszterek

Ardai Zoltán

 

Odalent a halottak laknak, fönt az élők, a két szféra közt pedig csatornatisztítók, elfekvő-kórházi ápolónők, hullaházi alkalmazottak, törvényszéki orvosszakértők és az életvédelmi osztály fegyveres dolgozói. Nem meglepő módon ennek a világképnek a jegyében készült a francia zsarufilm-vonulatnak e mostani közepes (nem vacak) darabja is. A mérsékelt feszítőerejű írói-rendezői muníció majdnem elégnek bizonyul a kétórás előadáshoz, egy olyan filmhez, amely a szereplők életérzésével maradéktalanul összeidomulva főként arcokra épül. A kitartó feszültség ezek közt a nyűtt, facsartan puha vagy gyűrten kemény, önérzetes arcok (plusz Anne Parillaud-é, a valahai Nikitáé) közt alig erőltetett. Csak enyhén művi hatásúak a dialógusok – átjárva „keserű belügyi romantikával” –, épphogy csak kicsit félszeg a realistáskodás, a sok nyerseskedés, nehezebb már dicsérni a mű emlékképekkel gyakran operáló, flashbackes komponálását: ehhez itt nincs teremtő gondolat, így merőben rutinszerű marad.

Minthogy a (nagyobbrészt vallatószobákban játszódó) Gengszterek nem indokolatlanul próbálkozik a série noire és a francia politkrimi-műfaj egyesítésével – az előzetesen oly semmitmondó cím rétegzett értelmet nyer benne –, méltányolandó e tekintetben is a félsiker. A jelzett amalgám nem állt ugyan elő (a série-noire-os motivikus elemek sápatagon fityegnek ki a filmből), de előállítható volta felsejlik; ez a Gengszterek eredménye.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2756