KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Madárfészek

Hegyi Gyula

Nem csalás, nem ámítás, a Madárfészek az egykori világhírű francia vígjáték, az Őrült nők ketrece minden eredetiséget nélkülöző, amerikai feldolgozása. Ugyanaz a férfi „házaspár”, ugyanaz a transzvesztita mulató, ugyanaz a konfliktus a balkézről való fiú menyasszonyával, ugyanaz a konzervatív apósjelölt és ugyanabban a mulatságos csapdában.

Még olyan részletek is megmaradtak, mint a piacon kosárkájával bevásárló „háziasszonyka” és az obszcén rajzolatú levesestányér epizódja. Minden részlet ugyanaz, éppen csak az egész más, mint ahogy azt a friss és üdítően szellemes francia komédiában láthattuk. A Madárfészek lapos, unalmas és meglepően ízléstelen film. Hiába néhány nagynevű szereplő, a közreműködők többsége már első megjelenésre is szánnivalóan csúnya és érdektelen. Rikítóan csiricsáré a díszlet, az amerikai „erotikus paradicsom” levegőtlen világa. Otromba a történet feldolgozása, ügyetlenek a párbeszédek, többnyire üresen pukkannak el az erőltetett poénok. Ahogy mondai szokás, zongorázni lehetne a különbséget a francia eredeti és az amerikai utánzat között. S nemcsak zongorázni, de tanítani is érdemes lenne, hogyan lehet lényegében ugyanazt a forgatókönyvet ragyogóan és laposan, finom eleganciával és lábszagú ízléstelenséggel feldolgozni. Még az a pár perc sem vidítja fel igazában a nézőt, amikor szegény Gene Hackmant nőimitátorként kénytelen viszontlátni.

Nem érdektelen viszont az a politikai közeg, amely a transzvesztita show-t és a konzervatív apát körülveszi. Ebben a világban mindenki vagy „liberális”, vagy „konzervatív”. S ellenfelei számára a „liberális” értelemszerűen „buzit”, a „konzervatív” pedig egyszerűen „nácit” jelent. Senkinek egy pillanatig sem jut eszébe, hogy a másik politikai csoportba tartozó embert ne illesse automatikusan a legsötétebb és leggyűlöletesebb szándékokkal. Abortusz, homoszexualitás, keresztény kontra zsidó értékek, amikor éppen nem a szexről beszélnek, akkor ezeket a témákat ismételgetik görcsös előítélettel a szereplők. Ebben a tekintetben az amerikai angolul beszélő Madárfészek kétségtelenül közelebb áll napjainak magyar világához, mint az Őrült nők ketrece felszabadultan politikamentes, bohózati közege.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=297