KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Zsaroló zsaruk

Nóvé Béla

 

Ha van nemzeti sajátosság, önálló színfolt, mely egy-egy népnek elidegeníthetetlen sajátja, úgy a rendfenntartó apparátus „couleur local”-ja bizonnyal annak számít. Érthető hát, ha a rátarti franciák oly kitüntető figyelmet tanúsítanak a maguké iránt, hisz a rend őre, mondhatni, immár ezer éve a francia kultúra szerves részévé, mi több: éltető elemévé vált. Elég csak számba venni, hogy a rafinált, marcona, vagy ügyefogyott ”flic”-ek hány és hány nemzedéke vonult be – a haza üdvére! – humorba, filmbe és detektívregénybe! A nemzet vesztesége alighanem egy Verdunnel felérne, ha egy nap valamely szeszélyes rendelet minden tortakalapost lesöpörne a közkultúra ezen őrálló posztjairól...

Ám az efféle alaptalan feltevésre Monsieur Maigret és Poirot csak legyintene. A detektívsztárok árnyas Parnasszusán pöfékelve végül is elégedetten nyugtázhatják: a szolgálatot átvették mások, egyre újabbak lépnek a helyükre. A váltás nem éppen zökkenőmentes ugyan; az utódok inkább kalandorok, mint úriemberek: zsarolnak, rendszeres illetéket szednek a gondjukra bízott alvilágtól, de a szakma fortélyait éppoly jól értik, életmódjuk kedélyes köznapi maradt, s a bölcs derű még gátlástalan üzelmeik közepette is valahogy mindig ott sugárzik ábrázatukon. Vegyük például Boirond felügyelőt, kit a Montmartre utcáin letöltött nehéz szolgálat évtizedei pandúrból rablóvá tettek – ám ki á lelke mélyén mégis igazi bonhomme maradt. Kezében tartja az egész negyedet, a vendéglőkben nem fizet, sőt borravalót szed, bezsebeli a narkósok, nepperek és stricik hálapénzeit, lop, csal (lóversenyen nagyban) és szemrebbenés nélkül hazudozik feletteseinek, szóval, mint azt fennebb már jeleztük, mintaszerűen beépül a helyi (szubkultúrába. Egészen addig, míg egy szép napon lebukott kollégája helyére mellé nem osztanak egy kezdőt... Mert François, ki vidékről csöppent a bűn városába, fiatal, ambiciózus és megvesztegethetetlen. Legalábbis kezdetben – míg a csalódások iskoláját végig nem járja. Rangidős társa ugyan ravasz fogásokkal próbálja megkímélni e keserves tanulságoktól, s mielőbb egyenrangú cinkossá avatni, ámde leckéi váratlanul túl jól sikerülnek: a tanítvány fölébe nő mesterének, megzsarolja, s immár ő rántja magával egy nagy balhéba.

A Zsaroló zsaruk, habár végig izgalmas, s nemegyszer véresen komoly fordulatokra vált, mégis inkább detektív-szatíra, melyet szellemes forgatókönyve, s kitűnő összjátékú színészpárosa emel a műfaj szokványos átlaga fölé. Ezúton hívjuk fel rá a jegyüzérek figyelmét – tanulhatnak belőle stílust, no meg vállalkozói önmérsékletet...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/07 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5770