KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vitorlás a láthatáron

Kapecz Zsuzsa

 

Van Margarethe von Trotta híres filmjének, az Ólomidőnek egy jelenete: német kamaszok a második világháború borzalmait mutató filmrészletet néznek, és a koncentrációs táborokat megörökítő képsorok alatt a testvérpár egyik tagja rosszul lesz, kirohan hányni. A Vitorlás a láthatáron főhőse, az 1943-ban, Berlinben kisiskolás Pöszméte, nagyszüleitől hall a lágerek létezéséről, és az ő gyomra is felfordul egy pillanatra, de aztán mégsem történik baj. A rendező, Günter Friedrich ugyanis nagyszerűen ért ahhoz, hogyan kell csúnya dolgokat szépen elmesélni. A múltba rózsaszín szemüvegen keresztül tekint. Ha valaki némafilmmé alakítaná ezt az alkotást, elgyönyörködhetne a barna tónusban fényképezett képekben, a már nosztalgiát kiváltó akkori tárgyakban, ruhákban, hajviseletekben. Friedrich filmje azonban hangosfilm. Az NDK filmgyártásának abba a speciális vonulatába tartozik, amelyik a mostani gyerekeknek mesél a háború alatti gyerekekről; nálunk a közelmúltban A kis Alexandert mutatták be ebből a szériából. Ezeknek a filmeknek általában ugyanaz az erénye és a gyengéje: tehetséges gyerekszereplők lenyűgöző teljesítménye – és a köré tákolt, akadozó történet, logikai ellentmondásokkal. A forgatókönyvíró Peter Abraham meséjétől egyetlen gyerek sem lesz megdöbbent, felkavart vagy bizonytalan. Szeretni fogja a pufók arcú, mindig jólfésült Pöszmétét, és azzal áll fel a zsöllyéből, hogy ez szép film. Olyan szép, hogy nem is lehet igaz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/04 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5856