KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyerekek a Kék-tó hegyéről

Ardai Zoltán

 

Öt elárvult, de talpraesett testvér vándorélményeiből áll össze ez a mese. A kisfiúk-kislányok figyelemre méltó lélekjelenléttel szedelőzködnek föl anyjuk holtteste mellől, hogy a hóborította hegyekből Stockholmba induljanak, az apához, aki a metróépítkezésen dolgozik. Bujkálva teszik meg az utat: attól félnek, hogy intézetbe viszik őket, mielőtt összekerülne a megfogyatkozott család.

Maguk az úti kalandok kevéssé érdekesek. A testvérek csupa bohókás figurához csapódnak, megannyi jóságos életművész bácsihoz és vásári bölcshöz, akik nem figyelnek a világ hívságaira, mégis kikentek-kifentek, mintha skatulyából húzták volna ki őket. Aztán kiderül, a milícia is ártalmatlan, mulatságos pojácák gyülekezete, nem beszélve a városi felnőttekről. Ők azonban nem bölcsek, úgyhogy már inkább csak a gyerekek bölcselkednek. Ebben azonban a kedvességnek az a visszfénye sincs meg, amivel a filmbeli jóemberek utalnak náluknál emlékezetesebb mesealakokra.

Üdítő jellegzetessége viszont a filmnek, hogy bőkezűen adagolja a csendet és a hideget. Igaz, a havasi házak lámpavilágának rejtelme, az itt élők kemény és hűvös otthonosságának varázsa csak egy-egy pillanatra észlelhető csupán. A rendezés akadozva próbálja tündérivé bűvölni e furcsa „nagy menetelés” képsorait, amelyek végeredményben unalmasak maradnak. Ám kánikula idején, a tüzelő nap elől menekülők számára talán az is elég, hogy gyakran és mindig hosszasan látható a gyerekek monoton masírozása a hóban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/07 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6840