KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Álmodozás

Kulcsár Mária

 

Egy lett kisváros gyerektársadalmának életét mutatja be Rihard Piksz, a rendező. Pontosabban a kitaláló. Ilyen gyerekközösség ugyanis nem létezik. Ezek a színtelen, íztelen kis lények olyan felnőtt ember fejében születhettek, aki sok ifjúsági regényt olvasott, de kevés élő kamaszgyereket látott. Mintha ingerszegény környezetből kikerült, hátrányos helyzetű gyerekek tengés-lengését figyelnénk, akik sem szeretni, sem gyűlölni, sem játszani nem tanultak meg. Nincs valós kapcsolatuk sem egymással, sem a felnőtt világgal, s az álmodozónak kikiáltott kisfiú fantáziája abban merül ki, hogy egy fényképnegatívra került ujjnyomot repülő csészealjnak néz.

A képet és gondolatainkat dúsító, színező háttér nem létezik. A lehető leglaposabb beállításban, legunalmasabb kameraállásból fényképezett mezők és megjegyezhetetlen lakásbelsők szolgálnak helyszínül epizódszereplők, figurák nélkül. Az ódon lettországi kisvárosból pedig – mely már-már felkeltené kíváncsiságunkat – egy buszpályaudvart ismerhetünk meg.

Az Álmodozás „ingerszegény” film, mely nézőjéből tökéletes közömbösséget vált ki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6900