KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Katasztrófa földön-égen

Harmat György

 

Valentyin, a filmben szereplő repülőgép egyik pilótája, kénytelen elválni elviselhetetlenül hisztérikus feleségétől, kisfiát ritkán láthatja. Igor, a másik pilóta (az aranyszívű nőcsábász), beleszeret Tamarába, a gép stewardessébe. A kezdeti másfél óra elteltével, ha nem tudnánk, aligha gondolnánk, hogy az első szovjet katasztrófafilmet látjuk. Alekszandr Mitta merészen a nézői várakozások ellen dolgozik, végsőkig feszítve a műfaj dramaturgiáját.

A szovjet rendező két (egymáshoz közel álló) filmtípust egyesít: a katasztrófafilmet (Pokoli torony, Lavina) és a „repülőgép-filmet” (Repülőtér, Vihar a repülőgépen). Mindkettőnek jellemzője: csak hosszú előkészítő periódus után következnek a „külső” izgalmak. Itt a cél az, hogy minél jobban megismerjük a szereplőket és (lehetőleg bonyolult) kapcsolataikat. Tehát, hogy tudjuk: kiért, vagy ki ellen kell izgulnunk. Ezt a bevezető szakaszt Mitta is megnyújtja, nem eredménytelenül. Élőek a figurák, érdekesek a földi, a „lelki katasztrófák”, még akkor is, ha az igazi konfliktusok keverednek a sablonra gyártottakkal.

Aztán a kapitány és személyzete (magángondjaikkal megrakottan) repülőjükre szállnak, hogy főleg asszonyokat és gyerekeket menekítsenek meg a földrengés sújtotta Bibriből. Az ottani repülőteret elárasztással fenyegeti a lávafolyam, s a szovjet gépnek egy félig beomlott kifutópályán kell felemelkednie: ezeknek a perceknek az ábrázolása bravúros. Bizonyos film-műfajoknak (ilyen a katasztrófafilm is) elengedhetetlen követelménye a tökéletes technikai kivitelezés. Ebben a filmben nagyvonalú látványmegoldások váltakoznak ügyetlen és illúzióromboló háttérvetítésekkel és makett-konstrukciókkal. Ami pedig a repülőutat illeti: még a repülőgéptechnikában járatlan nézőnek is hihetetlenek bizonyos fordulatok és a jól megformált pilótaalakok mellett különösen feltűnő az utasok arctalansága.

Felemás mű tehát Mitta filmje. Eszünkbe sem jut a zseniális Ragyogj, ragyogj, csillagomat számon kérni a rendezőn, hiszen alapvetően más műfajról van szó. Egy percig sem unatkozunk az égi-földi katasztrófák nézése közben, de nagyobb emberi hitelességre, következetesebb kidolgozásra vágyunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7287