KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Idegenben

Schéry András

Milyen a nyugaton dolgozó vendégmunkás élete? Sivár – vágja rá tömegkommunikációs eszközeinknek hála a kérdés iránt a legcsekélyebb mértékben sem érdeklődő „átlagember” is. És „átlagember” e filmet végigülvén elégedetten állapíthatja meg, mily tájékozott is ő: mert lám, egy másfél órás film se mondott többet, mint amit már úgyis tudott.

Csak kérdés, eljut-e „átlagnéző” eddig a megérdemelt önvállveregetésig. Addig ugyanis súlyos próbatételek állnak előtte: többször is végig kell várnia, amíg az NSZK-ban dolgozó török vendégmunkás hetvenhétszer elvégzi gépével ugyanazt a mechanikus műveletet; amíg a néptelen metróállomásra nagy nehezen befut a szerelvény; amíg az „éjjeli menedékhelyen” vacsorához terítenek, komor némaságban megvacsoráznak, majd leszedik az utolsó evőeszközt is; míg a neonfényes utcák úgy elnéptelenednek, hogy vendégmunkás még egy utcalányt is hiába keres; és míg a sötét szobában végre álom jő a kemény ágyán magányosan fekvő Husszein szemére.

S ha „átlagnéző” szemére eleddig nem jött álom, bizony, még meglehet, kísértést érez, hogy kimenjen a moziból, megfosztva magát ezáltal ismeretei megerősítésének oly megnyugtató érzésétől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/12 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7631