KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hármasfogat

Békés Pál

Az élet édes álom hármacskán. Különösen, ha a (fanyar) komédiai hármas – két fiú, egy lány – egy kollégiumi szobába zárva vívja a nemek örök harcát egy árnyalatnyi csavarással, némileg a Szentivánéji álom sóvárgás diktálta körfogócskáját idézve. De hogy ne beszéljek rébuszokban: Alex (lány) kívánja Edet (fiú, látens homoszexuális), aki kívánja Stewardot (kan, kéjfűtött hetero), aki kívánja Alexet. A kör bezárult. Miután fölfedezik egymás hajlandóságait, fogadalmat tesznek, hogy szexuális értelemben tabuk lesznek egymás számára, s ettől kezdve persze gondolni sem tudnak másra. A három kielégítetlen vágy szenvedő alanyai végeérhetetlen hancúrozásban igyekszenek oldani oldhatatlan társas magányukat, és annak rendje és módja szerint sorra megszegik a szent fogadalmat: hetero-, homo- és bi-felállásban, egyecskén, kettecskén, hármacskán – ahogy éppen jön.

Happy end nincs? De van! Felnőnek és eltávolodnak egymástól. Nem egészen értik, hogyan is jelenthettek egymásnak annyit annak idején. Életünk néhány melankolikus hangvételű lírai közhely: ami megoldható, azt mi oldjuk meg, ami nem, azt az idő.

Ami a Hármasfogat hangütését illeti: talpig PC. (Mint azt minden magára valamit is adó entellektüel tudja – „Vigyázó szemetek New Yorkra vessétek!” – a PC nem Personal Computer, hanem Politically Correct, és csak javíthatatlan machók, hímsoviniszta disznók és konzervatív kankujonok számára Picit Ciki.) A Hármasfogat a homoszexualitás, a nemi identitás keresésének megítélésében liberálisan, emelkedetten és pártatlanul liberális, emelkedett és pártatlan. Talán csak annyi vethető a szemére, hogy a hármas egyik tagja nem néger (bocs), fekete (bocs), színes bőrű (bocs), afro-amerikai (na végre), és ezzel a csellel a film kikerülte a szexuális identitás rasszkérdésekkel elegy multikulturális vetületének vizsgálatát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=799