KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Golyózápor

Vízer Balázs

Shoot’ em Up – amerikai, 2007. Rendezte és írta: Michael Davis. Kép: Peter Pau. Zene: Paul Haslinger. Szereplők: Clive Owen (Smith), Monica Bellucci (Donna), Paul Giamatti (Hertz), Stephen McHattie (Hammerson). Gyártó: New Line Cinema / Angry Films. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 86 perc. 

 

Ahogy Clive Owen az első képben eltökélt ábrázattal ráharap a répára, onnan már tudni lehet, hogy amit látni fogunk nagyon cool lesz, de az égvilágon nem lesz semmi értelme. És tényleg!

A Golyózápor, ahogy azt Michael Davis rendező az elején a már emlegetett répával a tudtunkra is adja, egy Tapsi Hapsi-átirat, az első öt perc pedig kétséget sem hagy afelől, hogy mindezt John Woo stílusában kapjuk kézhez. Aki nem hiszi, nézze meg a Fegyverek istene (1992) vérzivataros és golyózáporos babamentő jelenetét! Szóval majdnem névtelen hősünk, Mr. Smith orra előtt akarnak bizonyos rosszarcúak egy terhes nőt eltenni láb alól, ám ingerlékeny hősünk közbelép, és gyors vérfürdőt rendez – részben a kismama megmentése végett, de inkább azért, mert rühelli a gonoszok képét és frizuráját. Az eredmény vagy harminc hulla és egy árva csecsemő – és amikor Smith magától értetődő módon a köldökzsinórt is egy lövéssel választja le, akkor már sejthetjük, hogy az erőszak jócskán túltesz majd a megszokott adagon, mind mennyiségben, mind kiszerelésben. És ha már Tapsi Hapsi, akkor a nagyfejű nyúltalanító, Elmer Fudd figuráját Paul Giamatti kapta, aki fenyegető külső híján sokat kombinál és még többet locsog, ami úgy 30 percig szórakoztató, aztán kicsit irritáló, csakúgy, mint a hősünk segítségére siető szoptatós olasz kurvát alakító Monica Bellucci szájába adott, rosszul megírt, falsul hangzó mondatok. De mindez annyira túlhajtott és szemtelen, hogy nehéz haragudni a néhol logikátlan sztoriért, a valószínűtlen akrobatikáért és a leszakított testrészekért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9222