KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pénzhamisítók

Baski Sándor

Die Fälscher – osztrák-német, 2007. Rendezte: Stefan Ruzowitzky. Írta: Stefan Ruzowitzky és Adolf Bürger. Kép: Benedict Neuenfels. Zene: Marius Ruhland. Szereplők: Karl Markovics (Salomon Sorowitsch), August Diehl (Burger), Devid Striesow (Herzog), Martin Brambach (Holst), August Zirner (Dr. Klinger), Veit Stübner (Atze). Gyártó: Magnolia Filmproduktion / Babelsberg Film / Beta Cinema. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 98 perc.

 

A Holokausztot humanista melodrámaként már sokszor feldolgozták, a jelek szerint eljött az ideje, hogy a tablószerűen bemutatott egyetemes történeteket felváltsák a vészkorszak egyéni sorsok perspektívájából elmesélt apróbb fejezetei. Egy ilyen, eleddig ismeretlen történet a sachsenhauseni láger pénzhamisító csoportjáé. A háború vége felé indult náci projekt célja az volt, hogy hamis font- és dollármilliók segítségével destabilizálják a szövetségesek gazdaságát. A feladatot a különböző koncentrációs táborokból összeválogatott zsidó rabokra bízták, akik civilben nyomdászok, grafikusok, festők vagy bankszakemberek voltak. A többi fogolyhoz viszonyítva kiváltságos körülmények között élő hamisító csapatnak sikerült is klónoznia a fontot – a dollárral jobban meggyűlt a bajuk –, de előbb ért véget a háború, mint hogy a németeknek alkalmuk lett volna bevetni a pénzbombát.

A történet főszereplőjének a rendező Ruzowitzky nem a film alapjául szolgáló önéletrajzi könyv íróját, Adolf Bürgert tette meg, hanem a már a háború előtt is pénzhamisítóként ténykedő Salomon Sorowitsch-ot (Karl Markovics mesteri alakítása). A kommunista Bürger ideális hős-alapanyag lett volna: ő volt az, aki élete kockáztatása árán is szabotálni akarta a nácik tervét. Az osztrák rendező azonban – szerencsére – izgalmasabbnak találta a cinikus és pragmatikus Sorowitsch karakterét, akinél a morális megfontolásokat a rafinériával párosuló túlélési ösztön felülírja. Azzal, hogy a film végére mégiscsak feltámad a férfi lelkiismerete, a rendező eltér Bürger könyvétől, de a bemutatott erkölcsi dilemma ereje nem csorbul. Ér-e vajon annyit a túlélés, hogy cserébe a nácik esetleg megnyerjék a háborút? És árulásnak számít-e a többi fogollyal szemben, ha a hamisítók éjjelente kényelmes, lepedős ágyban alhatnak?

A rendező Sorowitsch helyzetén keresztül tulajdonképpen ugyanazokat a kérdéseket teszi fel megalkuvásról és kollaborációról, mint amelyeket Szabó István a Mephistóban. Ami mégis felróható neki, az a túlzott artikuláció: mindent kimond, és mindent megmutat – az Oscar-bizottság ezt persze aligha negatívumként vette számításba a szobor odaítélésekor. Nem látunk ugyan többet a tábor borzalmaiból, mint maga Sorowitsch, de szemben a szintén kulcslyuk-perspektívát használó Zongoristával, Ruzowitzky nem tudja végig megőrizni a választott előadásmódhoz illő szenvtelen hangvételt.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/05 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9450