KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/március
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László-díja, 1992
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A film második gyermekkora Szupermenek és terminátorok

• Bikácsy Gergely: Örülj, hogy élsz, átkozd, hogy élsz Bertrand Blier parókái
MAGYAR FILM
• Erdély Miklós: Tavaszi kivégzés
• Erdély Miklós: A költséges film
• Báron György: Talált tárgyak megtisztítása Közgáz Vizuális Brigád
• Kardos Sándor: Isten ujja beleért Horus Archívum
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Trauner Sándor bemutatja Eugène Sue városát
• Kassák Lajos: A K. U. T. fiataljai
• Kiss Sándor: Dor
• Györffy Miklós: Berlin fölött az idő Német némafilmek
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Széles fejsze mosolyog Árnyék a havon
• Kovács András Bálint: Taxis típusú találkozások Éjszaka a Földön
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Csapd le, csacsi!
• Sneé Péter: A bárányok hallgatnak
• Turcsányi Sándor: Hullámok hercege
• Koltai Ágnes: Addams family
• Gáti Péter: Tök jó, válnak az őseim!
• Turcsányi Sándor: Börtöncsapda
• Tamás Amaryllis: Talen kardja
ELLENFÉNY
• György Péter: Arcok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ördög maga

Bérczes László

 

Még mielőtt elkezdeném és még mielőtt a flekk végére érve elfelejteném: ez egy jó mozi, majdhogynem jó film. Akár még akkor is meg lehet nézni, ha nem muszáj.

Még mielőtt a film főcíme megjelenne, letarolják az imádkozó ír apát. Főcím alatt belfasti utca, gyerekek, focizás. Főcím után két perccel IRA-ifjak bravúrosan vágott jelenetben Tőpárbajt folytatnak az angolokkal, utóbbiak főnöke alulról fényképezve. Főcím után öt perccel IRA-harcos (Brad Pitt) főszereplőt ígérő vonzerővel, szúrósan néz az amerikai vámhivatalnok szemébe, az szúrósan vissza, pecsét, ír ember meglátja New York-ot. Közeli kisvárosban befogadja őt egy igazi ír-amerikai család. Kisváros, nagy ház, családi idill; maga a béke szigete. Indul a férj (Harrison Ford) története: becsületes rendőrőrmester, piti ügyekkel. Autó- és óvszerlopások, családi csetepaték korrekt kezelése. Főcím után hét perccel nincsen tej otthon, férj el, ír fiú, miért ne, elkíséri, sör, biliárd, a két, nekünk szimpatikus férfi cinkosan összenéz. Egy percre rá ugyanez a fiú New York-i bárban rakétákra alkuszik tetves alakokkal, szabadidejében pedig hajót épít a kikötőben, minthogy hadihajóval megy majd vissza Belfastba. Rakéták és kondom, hadihajó és tej, gorillák és zabpehely. Főcím után harminchét perccel, amikor egy nő is belép a képbe, kábé a százötvenhatodik történetet indítja el a vérprofi Pakula. Mindezt továbbszőni, hurkolni, bogozni, majd ahogy mondani szokás: elvarrni – hát nem könnyű. Pakulának már-már sikerül, és az ember már-már elhiszi azt, amit a fiú már a film elején beígér: „ez egy ír történet”. De hát nem lehet büntetlenül átkelni az óceánon. Csűrés-csavarás-tocsogás, ez mégiscsak egy amerikai film. Csak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1642