KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/március
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László-díja, 1992
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A film második gyermekkora Szupermenek és terminátorok

• Bikácsy Gergely: Örülj, hogy élsz, átkozd, hogy élsz Bertrand Blier parókái
MAGYAR FILM
• Erdély Miklós: Tavaszi kivégzés
• Erdély Miklós: A költséges film
• Báron György: Talált tárgyak megtisztítása Közgáz Vizuális Brigád
• Kardos Sándor: Isten ujja beleért Horus Archívum
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Trauner Sándor bemutatja Eugène Sue városát
• Kassák Lajos: A K. U. T. fiataljai
• Kiss Sándor: Dor
• Györffy Miklós: Berlin fölött az idő Német némafilmek
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Széles fejsze mosolyog Árnyék a havon
• Kovács András Bálint: Taxis típusú találkozások Éjszaka a Földön
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Csapd le, csacsi!
• Sneé Péter: A bárányok hallgatnak
• Turcsányi Sándor: Hullámok hercege
• Koltai Ágnes: Addams family
• Gáti Péter: Tök jó, válnak az őseim!
• Turcsányi Sándor: Börtöncsapda
• Tamás Amaryllis: Talen kardja
ELLENFÉNY
• György Péter: Arcok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Blair Witch 2

Korcsog Balázs

 

Elkészült az utóbbi évek talán legnagyobb horrorfilm-szenzációjának folytatása: ezúttal egy teljesen új stáb varázsolja elénk a blairi boszorkányt. Az Ideglelés alkotói ugyanis a jelek szerint belátták, hogy – már csak a nézhetőség szempontjából is – irreális volna egy, az előzőhöz hasonló félamatőr, dokumentumfilmszerű horror leforgatása; irreálisnak bizonyulna az álreál.

A kultuszfilmmé vált Ideglelés szakított a horrorfilmek konvencióival és kliséivel: a film álamatőr készítői rájöttek, hogy egy horrorprodukcióban nem a véres jelenetek és a különféle szörnyek ábrázolása a félelmetes, hanem az, ami nem látható. Az Ideglelés eredetiségét másrészt az adta, hogy középpontjában a kamera, a filmezés aktusa állt (pontosabban a horrorfilmes a felvevőgéppel, a la Dziga Vertov), illetve hogy – horrorról lévén szó – az, ami a filmben félelmetes, kvázi a filmkészítőt fenyegeti: a filmben maga a filmes kerül veszélybe.

A folytatásban azonban az Ideglelésnek ezek a – vélt vagy valós – műfaji újításai és filmes telitalálatai mind elvesznek: a kézikamerás, dokumentumfilmszerű, talált tárgy jellegű horrorfilm folytatásaként egy teljesen kommersz tini-horrort láthatunk. Az Ideglelés mint „talált film” volt telitalálat, folytatása viszont nagyon is kitalált, s nem pedig „talált film”. Mondhatni: ez a film – nem talált.

A folytatás készítői önreflektív, posztmodern gesztussal élnek: a filmben néhány fiatal felkeresi az Ideglelés „eredeti” helyszíneit. „Hőseinknek” persze kár az ördögöt – illetve a boszorkányt – a falra festeniük, mert az hívatlanul is megjelenik. Hát még, hogyha hívják. És végül rájönnünk arra, hogy a történet persze nincs lezárva, és hogy az egész film az újabb folytatásra van kihegyezve: igazán nem boszorkányság.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3322