KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/március
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László-díja, 1992
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A film második gyermekkora Szupermenek és terminátorok

• Bikácsy Gergely: Örülj, hogy élsz, átkozd, hogy élsz Bertrand Blier parókái
MAGYAR FILM
• Erdély Miklós: Tavaszi kivégzés
• Erdély Miklós: A költséges film
• Báron György: Talált tárgyak megtisztítása Közgáz Vizuális Brigád
• Kardos Sándor: Isten ujja beleért Horus Archívum
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Trauner Sándor bemutatja Eugène Sue városát
• Kassák Lajos: A K. U. T. fiataljai
• Kiss Sándor: Dor
• Györffy Miklós: Berlin fölött az idő Német némafilmek
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Széles fejsze mosolyog Árnyék a havon
• Kovács András Bálint: Taxis típusú találkozások Éjszaka a Földön
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Csapd le, csacsi!
• Sneé Péter: A bárányok hallgatnak
• Turcsányi Sándor: Hullámok hercege
• Koltai Ágnes: Addams family
• Gáti Péter: Tök jó, válnak az őseim!
• Turcsányi Sándor: Börtöncsapda
• Tamás Amaryllis: Talen kardja
ELLENFÉNY
• György Péter: Arcok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kettős szerepben

Zalán Vince

 

Francia kapcsolat után izraeli /palesztin kapcsolat? A bűnügyi filmek ügyeskezű, amerikai rendezője, George Roy Hill a remek kémregény-szerző, John Le Carré magyarul is olvasható történetéből – Kettős szerepben – forgatott filmjében az izraeli titkosszolgálat egy angol színésznőt használ föl arra, hogy leleplezze palesztin ellenfeleit. A rafinált cselekményvezetés, a titkosszolgálati, technikai arzenál felvonultatása, a helyszínek változatossága szinte feledteti a nézővel, hogy a jobb sorsra érdemes Diane Keaton miként vergődik a számára idegen (fő)szerepben. Bár talán akadnak olyanok is közöttük, akiket éppen a mesteri szórakoztatás gondolkodtat el arról, hogy a vásznon hogyan is alakul át a történelem krimivé. Hisz bármennyire is méltánylandó George Roy Hillnek azon törekvése, hogy filmje (természetesen két szuperakció között) a békétlenség okaira, a tolerancia hiányára és a harcoló felek becsületesnek vélt elszántságára is fényt vessen, – az összhatás eredménye nem lehet kétséges. Mivel, hogy korunk nem egyszer úgy bánik a (film)művészettel, mint ebben a filmben az izraeli elhárítófőnököt játszó Klaus Kinski a szemüvegével. Rövid, vastag, tompa ujjai közt gyötri, csavarja, pergeti, mutogat vele, zsebre vágja, belebök a levegőbe, stb., épp csak le nem nyeli. De az is igaz, hogyha meg akar tudni valamit, ha olvasni akar, kénytelen békésen az orrára illeszteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/02 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4289