KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/március
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László-díja, 1992
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A film második gyermekkora Szupermenek és terminátorok

• Bikácsy Gergely: Örülj, hogy élsz, átkozd, hogy élsz Bertrand Blier parókái
MAGYAR FILM
• Erdély Miklós: Tavaszi kivégzés
• Erdély Miklós: A költséges film
• Báron György: Talált tárgyak megtisztítása Közgáz Vizuális Brigád
• Kardos Sándor: Isten ujja beleért Horus Archívum
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Trauner Sándor bemutatja Eugène Sue városát
• Kassák Lajos: A K. U. T. fiataljai
• Kiss Sándor: Dor
• Györffy Miklós: Berlin fölött az idő Német némafilmek
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Széles fejsze mosolyog Árnyék a havon
• Kovács András Bálint: Taxis típusú találkozások Éjszaka a Földön
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Csapd le, csacsi!
• Sneé Péter: A bárányok hallgatnak
• Turcsányi Sándor: Hullámok hercege
• Koltai Ágnes: Addams family
• Gáti Péter: Tök jó, válnak az őseim!
• Turcsányi Sándor: Börtöncsapda
• Tamás Amaryllis: Talen kardja
ELLENFÉNY
• György Péter: Arcok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dermesztő szenvedélyek

Békés Pál

Minden dolgok mélyén – és ez alól egy mégoly rafinált film sem kivétel, mint a Dermesztő szenvedélyek – végtelenül egyszerű közhelyek lappanganak. Ilyesfélék: sose higgy a nőknek! És persze tucatnyi más, köztük egy hajszállal árnyaltabbak is. Például: egy pszichiáter soha, semmi körülmények között ne bonyolódjék szerelmi viszonyba páciensével, de még annak rokonságával sem, mert abból beláthatatlan bonyodalmak származhatnak! Lám, éppen ez történik a jóképű San Francisco-i pszichiáterrel is: a káprázatos Kim Basinger csapdájába esik. Ha Freud Álomfejtéseinek egy mellékes adaléka föl nem ébresztené gyanakvását, akkor talán meg sem érintené a kétely: vajon helyesen tette-e, amikor egy ritka, beszámíthatatlan állapotot okozó betegségre hivatkozva fölmenttette a bíróságon a férjgyilkos asszonyt. Hátistennek a gyanú fölébred, s a vonzó elmegyógyász megsejti: balek volt. Akcióba lép, s ennek révén a Dermesztő szenvedélyek akciófilmbe fordul. A psziché mezői helyett immár valóságos San Francisco környéki mezőkön zajlik a hajsza, mígnem egy magányosan meredező, s a film freudi szelleméből következően csakis fallikus asszociációkat kelthető világítótoronyban megtörténik a végső összecsapás. A gonosz annak rendje és módja szerint a mélybe zuhan, s az ármányt elnyelik a habok. A rendező azonban kifinomultabb alkat, hogysem ezzel a klasszikusan egyszerű megoldással beérné. A tanulságok összegzésére hivatott epilógus-jelenetben egyértelműen jelzi: mindaz, amit Kim Basinger magával vitt a hullámsírba, tovább él húgában – a veszedelem nem múlt el, készül az újabb gyilkosság.

A kelleténél valamivel hosszabb Dermesztő szenvedélyek messze felülmúlja az utóbbi időben vászonra került amerikai mozidarabok átlagát (nem mintha ez különösebb teljesítmény volna), feszes, pontos, a figyelmet mindvégig leköti, egészében véve hatásos és meggyőző; én például soha-soha-soha nem fogok szerelmi viszonyba keveredni pácienseimmel, s ennek csupán egyik oka, hogy nem vagyok pszichiáter.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/10 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=580