KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/március
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László-díja, 1992
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A film második gyermekkora Szupermenek és terminátorok

• Bikácsy Gergely: Örülj, hogy élsz, átkozd, hogy élsz Bertrand Blier parókái
MAGYAR FILM
• Erdély Miklós: Tavaszi kivégzés
• Erdély Miklós: A költséges film
• Báron György: Talált tárgyak megtisztítása Közgáz Vizuális Brigád
• Kardos Sándor: Isten ujja beleért Horus Archívum
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Trauner Sándor bemutatja Eugène Sue városát
• Kassák Lajos: A K. U. T. fiataljai
• Kiss Sándor: Dor
• Györffy Miklós: Berlin fölött az idő Német némafilmek
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Széles fejsze mosolyog Árnyék a havon
• Kovács András Bálint: Taxis típusú találkozások Éjszaka a Földön
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Csapd le, csacsi!
• Sneé Péter: A bárányok hallgatnak
• Turcsányi Sándor: Hullámok hercege
• Koltai Ágnes: Addams family
• Gáti Péter: Tök jó, válnak az őseim!
• Turcsányi Sándor: Börtöncsapda
• Tamás Amaryllis: Talen kardja
ELLENFÉNY
• György Péter: Arcok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Végállomás

Varga András

 

Félúton a mozi és a film között. Röviden így jellemezhető a nyugatnémet film jeles rendezőjének, Reinhard Hauffnak e műve, melyben a szerző életfilozófiai meditációra vállalkozik két börtönviselt jóbarát egymással birkózó történetében.

A film hangvételét jól jellemzi egyikük „hamleti” fölismerése: „börtön az egész világ, mert nincs a világon se jó, se rossz; a gondolkozás teszi azzá”. Fölismerését nem spekuláció, hanem a jogi (tényleges) és a társadalmi (vélt) börtön kitapasztalása hozza világra, s a bűnök börtönéből szabadult hős a „szellemnek szűk” környezet-cellájából is szabadulást keres. Önmaga fölszabadítását eddigi életének megírásában véli megtalálni. A film másik alakjának szabadságvágya közvetlenebb. Nem vár intézményes engedélyre: megszökik a börtönből, és úgy tartja, hogy az emberi szabadság pénzen megváltható. A pénzszerzés nem igényli eddigi személyiségének meghaladását, csak a már bevált módszerek ismétlését. Hauff művének lényege, hogy mind a létezés kudarcait intellektuális lényegkereséssé föltornázni akaró hős, mind a pitiáner bűnöző azonos módon kerül oppozícióba környezetével. Indulj bárhonnét, eszközeid legyenek nemesek vagy rútak, a végcélként tündöklő szabadság illúzióvá hervad.

Sajnos, Hauff filmjében a kifejezésmód „nem követi” a mű logikai következetességét, gondolati komolyságát. A testiség és a szexus funkciótlan mutogatásával, amerikai álfilmek ritmusával és európai szabványizgalmakat kergető dramaturgiával hígítja föl az eredetinek induló filmformát. Sokszor pillanatok alatt hiteltelenné rombolja hosszú percek igényes előkészületeit. Csak a befejező képekben áll vissza a mű belső egyensúlya. Író-hősünk riadtan tekint a világot apró képekre osztó-szabdaló monitorokra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6714