KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/március
KRÓNIKA
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László-díja, 1992
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A film második gyermekkora Szupermenek és terminátorok

• Bikácsy Gergely: Örülj, hogy élsz, átkozd, hogy élsz Bertrand Blier parókái
MAGYAR FILM
• Erdély Miklós: Tavaszi kivégzés
• Erdély Miklós: A költséges film
• Báron György: Talált tárgyak megtisztítása Közgáz Vizuális Brigád
• Kardos Sándor: Isten ujja beleért Horus Archívum
RETROSPEKTÍV
• Molnár Gál Péter: Trauner Sándor bemutatja Eugène Sue városát
• Kassák Lajos: A K. U. T. fiataljai
• Kiss Sándor: Dor
• Györffy Miklós: Berlin fölött az idő Német némafilmek
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Széles fejsze mosolyog Árnyék a havon
• Kovács András Bálint: Taxis típusú találkozások Éjszaka a Földön
LÁTTUK MÉG
• Székely Gabriella: Csapd le, csacsi!
• Sneé Péter: A bárányok hallgatnak
• Turcsányi Sándor: Hullámok hercege
• Koltai Ágnes: Addams family
• Gáti Péter: Tök jó, válnak az őseim!
• Turcsányi Sándor: Börtöncsapda
• Tamás Amaryllis: Talen kardja
ELLENFÉNY
• György Péter: Arcok

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Makra

Karcsai Kulcsár István

 

Szomorú időszerűség: Rényi Tamásról már múltidőben kell írni. Sikeres rendező volt. Beírta nevét a mai magyar film történetébe. Mégis mindig egy kissé fájó hiányérzettel gondolhatunk arra, hogy mi lett volna, ha a legkülönfélébb műfajokban tett kirándulásai helyett következetesen kitart amellett a vonal mellett amit életművében a Legenda a vonaton (1962), a Sikátor (1966) és a Makra (1972) jelent. Főleg az utóbbi kettő, melyekben Kertész Ákos regényeit vette filmjei alapjául a rendező, és volt bátorsága arra, hogy túllépjen a munkásábrázolásra nehezedő sematikus hagyományokon, és napjaink problémáit átélő, őszinte emberi kérdésekkel viaskodó hősöket teremtsen.

A Makra nagy időt ölel fel. Kitűnő atmoszférateremtő erővel idézi az ötvenes évek viharos korszakának levegőjét, hátterét, embereit. Mégsem válik történelmi képeskönyvvé, vagy valamiféle rekonstruált híradássá. Elsősorban azzal kerüli el a veszélyt, hogy a címadó főhős korunk egyik jellegzetes figurája. A saját lehetőségeitől visszarettenő, tehetségét, eredetiségét kibontani nem merő, mindig inkább a kényelmes középszert választó fiatal munkás tragédiája máig időszerű. Mindez feszült, igazi filmdrámán, Makra Ferenc és szerelmeinek keserű történetén át bontakozik ki, őszintén, emberien. Aminek megvalósításához hozzásegítenek a kiváló színészek, Juhász Jácinttal és Csomós Marival az élen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8170