KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/április
KRÓNIKA
• Ragályi Elemér: Szabó Árpád
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Tisztelt hullaház! Halálutak és hajnalok
• Bérczes László: Amatőrök vagyunk mindahányan Európa Kemping; Éljen anyád!
• Székely Gabriella: Új magyar kemping Beszélgetés Simó Sándorral
• Turcsányi Sándor: Egyéb nyelvjárások BBS

• Forgách András: Visszapiszkolódás gyönyörűbe A Pont Neuf szerelmesei
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: A palotaforradalmár Kék Duna keringő
• Békés Pál: Hazafelé, felúton Édes Emma, drága Böbe (Vázlatok, aktok)
• György Péter: Titok nélküli titkok A nyaraló
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Forradalmi végződések, 1989–1991 Folytatásos történelem (3.)
KRITIKA
• Forgách András: Finom horzsolások V. Henrik-adaptációk
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Cape Fear – A Rettegés Foka
• Békés Pál: Hook
• Asbóth Emil: Fiúk, ki jön az ágyamba?
• Turcsányi Sándor: Négykezes géppisztolyra
• Hegyi Gyula: Huncutka
• Tamás Amaryllis: Törnek a kromoszómák
OLVASTUK
• Wisinger István: Mítoszok harca A JFK amerikai sajtóvisszhangja
HÁTTÉR
• Richter Rolf: Kelet-Európa, nulla év Berlin
• Pošová Kateřina: Kelet-Európa, nulla év Prága
• Rubanova Irina: Kelet-Európa, nulla év Moszkva
• Pethő Ágnes: Kelet-Európa, nulla év Bukarest

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Fehéri Tamás (1927–2002)

Zelki János

 

A XX. század második felét végigfilmezte. Már húszévesen a MAFIRT-nál, majd a MOKÉP-nél dolgozott, a Főiskolán operatőrnek tanult. A Magyar Filmhíradó munkatársaként ezernél több filmriportot készített, az volt a dolga mindig, hogy ott legyen, ahol épp történik valami. Ezt igen meg lehet szeretni, és talán valóban úgy van, ahogyan sok (játék)filmestől hallani: ha nagyobb lenne a respektje a dokumentumfilmezésnek, ha ismertséget, megélhetést is nyújtana, kevesen hagynának föl vele, hogy helyette írók, producerek, kuratóriumok igényei közt lavírozva próbáljanak „igazit” alkotni valósnak látszó fikciókból. De nem: sem ismertséget, sem megélhetést nem nyújt, el is hagyják a tehetséges filmesek rendre – és meg lehet érteni őket. Aki viszont marad, az tudja: mindig többet ad, mint amennyit kapni fog.

Fehéri Tamás nemcsak maradt, hanem mániája lett, hogy másoknak is kedvet csináljon a maradáshoz. A Fórum Film Alapítvány létrehozásával olyan dokumentumfilm-műhelyt épített föl, ahol egyszeriben otthon érezhette magát bárki, aki egy ötlettel, félig kész filmtervvel bekopogott. Mindjárt az első alkalommal. „Csináld meg!” – mondta, s a feltételeket előteremtette hozzá. Meg lehetett csinálni, tudva, hogy alig várja a film elkészültét, tudva, hogy bár az ő egzisztenciája is a film sikerétől függ – soha nem fog egy szóval sem beleszólni. Tíz esztendő alatt 170 dokumentumfilm készült a Fórum Film gyártásában.

Most még nem lehet tudni pontosan, mi lesz, csak azt, hogy eztán nehezebb lesz. Minden szempontból. A régóta kínzó, mégis váratlanul elhatalmasodott betegséggel szemben, úgy látszik, nem volt mit tenni. Fehéri Tamás fél évvel 75. születésnapja előtt meghalt. Örökségét ránk hagyta: csinálni kell tovább.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/05 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2535