KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/április
KRÓNIKA
• Ragályi Elemér: Szabó Árpád
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Tisztelt hullaház! Halálutak és hajnalok
• Bérczes László: Amatőrök vagyunk mindahányan Európa Kemping; Éljen anyád!
• Székely Gabriella: Új magyar kemping Beszélgetés Simó Sándorral
• Turcsányi Sándor: Egyéb nyelvjárások BBS

• Forgách András: Visszapiszkolódás gyönyörűbe A Pont Neuf szerelmesei
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: A palotaforradalmár Kék Duna keringő
• Békés Pál: Hazafelé, felúton Édes Emma, drága Böbe (Vázlatok, aktok)
• György Péter: Titok nélküli titkok A nyaraló
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Forradalmi végződések, 1989–1991 Folytatásos történelem (3.)
KRITIKA
• Forgách András: Finom horzsolások V. Henrik-adaptációk
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Cape Fear – A Rettegés Foka
• Békés Pál: Hook
• Asbóth Emil: Fiúk, ki jön az ágyamba?
• Turcsányi Sándor: Négykezes géppisztolyra
• Hegyi Gyula: Huncutka
• Tamás Amaryllis: Törnek a kromoszómák
OLVASTUK
• Wisinger István: Mítoszok harca A JFK amerikai sajtóvisszhangja
HÁTTÉR
• Richter Rolf: Kelet-Európa, nulla év Berlin
• Pošová Kateřina: Kelet-Európa, nulla év Prága
• Rubanova Irina: Kelet-Európa, nulla év Moszkva
• Pethő Ágnes: Kelet-Európa, nulla év Bukarest

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bal lábam

Hegyi Gyula

 

Az ír film sorsa pontosan jelzi, hogy egy kis nemzet filmművészete nem pusztán a sokat emlegetett nyelvi akadályok miatt kerülhet gettóhelyzetbe. Az írek angolul beszélnek (legalábbis nagyjából...), legjobb íróik az egyetemes angolnyelvű irodalom élvonalába tartoznak, az ír film azonban a világnyelv birtokában is igazi Hamupipőke. 1989-ben az Ír Köztársaságban összesen két hazai filmet mutattak be, és magára erre a tényre is csak azért figyelünk fel, mert a két film egyike az Egyesült Államokban váratlan sikert eredményezett. A Bal lábam című filmet nem fogadták el cannes-i vetítésre, sikertelenül jelölték az Európai Filmdíjra is, és az európai filmesek által gyakran lenézett amerikai kritikusok fedezték fel szívszorító emberi értékeit és tiszta esztétikumát. Ilyen is van: minden előítélet alaptalan.

A történet nyomorék hőse egy dublini katolikus proletárcsaládban nő fel, egyfajta szeretetteljes lenézés, fogyatékosságának szánakozó elviselése közepette. Aztán kiderül róla, hogy bal lábával – egyetlen „működő” végtagjával – tehetségesen fest, sőt, könyvet is ír: olyan társasági és anyagi sikert eredményezve, amelyet proletár környezetében a külsőleg egészségesek sem remélhetnek maguknak. Még csak nem is afféle földi szent, hiúság, féltékenység is dolgozik benne, és rendesen iszik is, mint a legtöbb ír férfiember. A szép és emberi történet nagyon egyszerű eszközökkel elevenedik meg a filmen. Minden érzelgősség nélkül, tisztán és rokonszenvesen. Filmtörténet atlaszunkon újabb fehér folt szűnt meg: az ír filmre is érdemes figyelni. Annyit azért nem árt megjegyezni, hogy az amerikai filmsajtó szerint a Bal lábam olcsó film volt, hiszen csak 3 millió dollárba (jó kétszáz millió forintba) került.

Ez pont annyira olcsó Los Angelesből, mint amennyire drága Budapestről nézve. A film viszont egyszerűen nagyszerű.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4051