KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/április
KRÓNIKA
• Ragályi Elemér: Szabó Árpád
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Tisztelt hullaház! Halálutak és hajnalok
• Bérczes László: Amatőrök vagyunk mindahányan Európa Kemping; Éljen anyád!
• Székely Gabriella: Új magyar kemping Beszélgetés Simó Sándorral
• Turcsányi Sándor: Egyéb nyelvjárások BBS

• Forgách András: Visszapiszkolódás gyönyörűbe A Pont Neuf szerelmesei
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: A palotaforradalmár Kék Duna keringő
• Békés Pál: Hazafelé, felúton Édes Emma, drága Böbe (Vázlatok, aktok)
• György Péter: Titok nélküli titkok A nyaraló
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Forradalmi végződések, 1989–1991 Folytatásos történelem (3.)
KRITIKA
• Forgách András: Finom horzsolások V. Henrik-adaptációk
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Cape Fear – A Rettegés Foka
• Békés Pál: Hook
• Asbóth Emil: Fiúk, ki jön az ágyamba?
• Turcsányi Sándor: Négykezes géppisztolyra
• Hegyi Gyula: Huncutka
• Tamás Amaryllis: Törnek a kromoszómák
OLVASTUK
• Wisinger István: Mítoszok harca A JFK amerikai sajtóvisszhangja
HÁTTÉR
• Richter Rolf: Kelet-Európa, nulla év Berlin
• Pošová Kateřina: Kelet-Európa, nulla év Prága
• Rubanova Irina: Kelet-Európa, nulla év Moszkva
• Pethő Ágnes: Kelet-Európa, nulla év Bukarest

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A tizenötéves kapitány

Tamás Amaryllis

 

A fáma szerint a tizenéves Jules Verne egyszer egy Indiába induló hajóra szegődött, hogy bejárja az emberi szabadság egyetlen és utolsó színterét: az óceánt. Apja az utolsó pillanatban szedte le a háromárbocosról, hogy a jogi pályára irányítsa. Később mégis sokat vitorlázott, saját hajóján járta a Földközi-tengert.

A tizenötéves kapitány Verne kalandos „ifjúsági” regényének 1986-os, hagyományos feldolgozása. A nagyüzemileg működtetett tömeges turizmus, a komputeres hajótervezés évtizedeiben felfoghatatlan minisztériumnak tűnik a néhány emberöltőnyivel ezelőtti hosszú, tengeri utazások és szárazföldi kalandozások néha kegyetlen, néha felejthetetlenül szép élményeinek átélt és túlélt valósága. Fantáziánkat meghaladja a Verne-hősök „szenvedni lehet, feladni nem” életkaland létformája. Irigyen bámuljuk, hogy a szinte teljes életüket idegen vizeken, kikötőkben élő kereskedő halászok – köztük egy tizenötéves hajósinas, Dick Send – egy másfajta tér- és időélménnyel – miként veszik tudomásul az ember illetékességét saját sorsa, élete irányításának tekintetében, és miként ragaszkodnak ehhez az egyedüli illetékességhez. Kóbor parti szelekkel dacolva, áramlásokat meglovagolva, kizárólag csillagnavigációs számításokra és eszközökre támaszkodva meghiúsítani a gazfickó Negoro ármánykodásait – Dick számára ez a valós élet egy szelete – nem vérszegény „szeleburdi vakáció” anyu, apu, kis-testvérek és a pszichológiai tanácsadó égisze alatt...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/07 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4994