KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/április
KRÓNIKA
• Ragályi Elemér: Szabó Árpád
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Tisztelt hullaház! Halálutak és hajnalok
• Bérczes László: Amatőrök vagyunk mindahányan Európa Kemping; Éljen anyád!
• Székely Gabriella: Új magyar kemping Beszélgetés Simó Sándorral
• Turcsányi Sándor: Egyéb nyelvjárások BBS

• Forgách András: Visszapiszkolódás gyönyörűbe A Pont Neuf szerelmesei
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: A palotaforradalmár Kék Duna keringő
• Békés Pál: Hazafelé, felúton Édes Emma, drága Böbe (Vázlatok, aktok)
• György Péter: Titok nélküli titkok A nyaraló
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: Forradalmi végződések, 1989–1991 Folytatásos történelem (3.)
KRITIKA
• Forgách András: Finom horzsolások V. Henrik-adaptációk
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Cape Fear – A Rettegés Foka
• Békés Pál: Hook
• Asbóth Emil: Fiúk, ki jön az ágyamba?
• Turcsányi Sándor: Négykezes géppisztolyra
• Hegyi Gyula: Huncutka
• Tamás Amaryllis: Törnek a kromoszómák
OLVASTUK
• Wisinger István: Mítoszok harca A JFK amerikai sajtóvisszhangja
HÁTTÉR
• Richter Rolf: Kelet-Európa, nulla év Berlin
• Pošová Kateřina: Kelet-Európa, nulla év Prága
• Rubanova Irina: Kelet-Európa, nulla év Moszkva
• Pethő Ágnes: Kelet-Európa, nulla év Bukarest

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halló, Kecskeszakáll!

Bognár Éva

Jön a végrehajtó, és tépi le a színésznőkről, táncosnőkről a ruhát. Mindent lefoglal, vége a színháznak. Ám ekkor megjelenik egy titokzatos úr, aki dúsgazdag, és úgy látszik, különc is, mert megmenti a színházat, sőt még társigazgató is lesz. A néző persze sejti, hogy a megmentő, a titokzatos Kecskeszakáll, a kasszafúrók királya. Sejtése hamar beigazolódik, mert a mérnök úr alagutat furat a bank felé. A színháziak persze mit sem vesznek észre, és boldogan készülnek az új revü bemutatójára, ami Varsó leghíresebb emberéről szól. Mi sem természetesebb, hogy Kecskeszakáll a valóságban is szerelmes az egyik táncosnőbe.

Így aztán nem fúr, amíg nincs premier, mert az új darab egyik főszerepét szerelme játssza. A banda zord szívű főnöke azonban nem művészetpártoló, és le akar számolni az engedetlen kasszafúróval. Áruljuk el, hogy a szerelem győz?

Mindez jó alap lenne akár egy vígjátékhoz, akár egy kellemes zenés filmhez. A rendező azonban valószínűleg „igazi” közönségfilmet akart csinálni, ezért bűnügyi-vígjáték-musicalt készített, gondolván: közönségcsalogató mind a három műfaj, siker lesz tehát a belőlük készült egyveleg is. A keverék azonban nem áll össze, a szituációk, szerepek kidolgozatlanok, a geglehetőségek sorozatosan kimaradnak, a zene elég közepes. Egyedül a táncjelenetek árulkodnak némi mesterségbeli tudásról. Végül tehát van bűnügyi komédia – izgalom, és valódi humor nélkül, van szerelmi történet –, ami teljesen közömbös számunkra, és van musical – gyengécske zenével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7841