KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/május
KRÓNIKA
• Pörös Géza: Tadeusz Lomnicki
• Zalán Vince: A mi nesztorunk
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Lidérces városok Berlin

• Takács Ferenc: Az igazság paranoiája JFK
RETROSPEKTÍV
• Báron György: Választások és vonzások Eric Rohmer filmjei
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: A Sárkány utcánál nincs ravaszabb Beszélgetés a civil filmről
• Simándi Júlia: Mentse, aki tudja, a régi filmeket Beszélgetés Tóth Jánossal és Gyürey Verával
• Nemeskürty István: Atlantisz megmentett darabja Az obsitos; A falu rossza
TELEVÍZÓ
• György Péter: A Nyugat kapujában Össztűz; Friderikusz-show
• Balassa Péter: Arab hómezők Közjáték
KRITIKA
• Almási Miklós: Fortinbras nem jön Hamlet
• Hirsch Tibor: Csillagok háborúja A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire
• Koltai Ágnes: Népi szmoking Vörörs vurstli
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Sülve-főve Cinkekirály; Sellő félig a habokból; Sülve-főve
• Koltai Ágnes: Ay Carmela
• Turcsányi Sándor: Neon City
• Békés Pál: Az utolsó cserkész
• Sárközi Dezső: Űrszekerek VI.
• Sneé Péter: Felhők közül a nap
• Tamás Amaryllis: Beethoven
ELLENFÉNY
• Molnár Gál Péter: Hollywoodi pizza

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Itt van Eldorado

Simó György

Hagyjunk fel az illúziókkal: Montrealban éppen olyan az alternatívok élete, mint nálunk Pesten. A Tilos az Á-hoz hasonló hely ugyan több van arrafelé – pontosabban: ott van ilyen hely –, az exhibicionista rádiós MC drága cabriolet-en járja az éjszakát, sűrűbb az élet, olcsóbb a kokain és az ember könnyebben él meg egy éjszakai pultos állásból... de ezzel lényegében vége is a különbségeknek. A vécében keserűségből született kefélésből ott is nem akart, de megtartott gyerek lesz, együttlakásból ott is haraggal válnak el, csúnyácska lányoknak segít a pszichiáter, a nagyváros dzsungel, a gyengék elhullanak, de igazi drámák már nincsenek, a bajok sunyinak és értelmetlennek látszanak. A magány, a magány... az feneketlen ott is.

Ritkán adódik olyan nyár, hogy a végtelenül infantilis amerikai kánikula-mozik mellé valami más is becsúszik. Ez a kanadai film ilyen. Komplett kis gyűjtemény van benne tipikus nagyvárosi huszonévesekből: általában szépek és érdekesek, teszik a dolgukat ebben a mondottan intenzív világban, s emellett buktatókon keresztül vezet életük útja. A bajok persze nehezen érthetők, többnyire a vétleneket sújtják, inkább a dolgok természetében gyökereznek, és a film közepén kezdenek megjelenni. Szorgos munkájuk sikeresen cseszi el hőseink tinglitangli életét, a végén nincsenek szájbarágós megoldások, maximum egy pici esély. Reális, pátosz nélküli, bár kiszámítható és kicsit unalmas munka, igazi csemege.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=117