KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/május
KRÓNIKA
• Pörös Géza: Tadeusz Lomnicki
• Zalán Vince: A mi nesztorunk
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Lidérces városok Berlin

• Takács Ferenc: Az igazság paranoiája JFK
RETROSPEKTÍV
• Báron György: Választások és vonzások Eric Rohmer filmjei
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: A Sárkány utcánál nincs ravaszabb Beszélgetés a civil filmről
• Simándi Júlia: Mentse, aki tudja, a régi filmeket Beszélgetés Tóth Jánossal és Gyürey Verával
• Nemeskürty István: Atlantisz megmentett darabja Az obsitos; A falu rossza
TELEVÍZÓ
• György Péter: A Nyugat kapujában Össztűz; Friderikusz-show
• Balassa Péter: Arab hómezők Közjáték
KRITIKA
• Almási Miklós: Fortinbras nem jön Hamlet
• Hirsch Tibor: Csillagok háborúja A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire
• Koltai Ágnes: Népi szmoking Vörörs vurstli
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Sülve-főve Cinkekirály; Sellő félig a habokból; Sülve-főve
• Koltai Ágnes: Ay Carmela
• Turcsányi Sándor: Neon City
• Békés Pál: Az utolsó cserkész
• Sárközi Dezső: Űrszekerek VI.
• Sneé Péter: Felhők közül a nap
• Tamás Amaryllis: Beethoven
ELLENFÉNY
• Molnár Gál Péter: Hollywoodi pizza

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Batman és Robin

Bori Erzsébet

 

Batman a gyerekek hőse, meg a gyereklelkűeké. Ők lapozzák rongyosra immár hatvan éve a képregényfüzeteket, nekik szólnak az újabb és újabb Denevérember-szériák a televízióban és ők játszanak a teljes Batman-univerzumot lefedő műanyagfigurákkal. Kicsit más a helyzet az egészestés mozidarabokkal: ezek túl sokba kerülnek ahhoz, hogy csak a nagyit és a gyereket vigyék be a multiplexbe. A Batman-film jósága így azon mérhető, hogyan tudja ötvözni az izgalomra, látványra, erőszakra és erotikára éhes felnőtt néző igényeit a hagyományos meseelemekkel.

Idáig a páratlan számú denevérek jártak nagyobb sikerrel; a pingvinemberes-macskanős második részt túlterhelték mélylélektannal és perverziókkal, míg a sok kétértelműség és bonyolult ellentmondás kikezdte a jó és a Gonosz nagyszabású küzdelmét. A Mindörökké Batman ismét visszatalált a helyes útra, a mostani, negyedik rész viszont arra figyelmeztet, hogy ideje lecserélni a Schumacher-csapatot. Elsőként mindjárt a forgatókönyvírót, akinek nem akadt egy szál ötlete sem, mindent a comicsból emelt el vagy saját korábbi leleményeit toldotta meg egy kurta lépéssel, mindig a legkonvencionálisabb irányban. És ne higgyük egy szavát se, ha a Batman-sztori kötelező fordulataira hivatkozik: épp azzal kellett volna megdolgoznia a pénzéért, hogy a mitológiai apparátust érintetlenül hagyva talál ki új mesét. Kétséges az is, vajon meddig tartható az a tendencia, melynek nyomán a magányos hős immár felvételt nyerhetne a nagycsaládosok egyesületébe. És könyörgök, ki ez az őszülő halántékú, fáradt figura, aki holmi nők miatt civódik Robinnal? Ha ez így megy tovább, a következő részben már egy Torschlusspanik űzte agg legény fut majd a lányok után.

A rutinos évismétlők közül csak a látványtervezők lógnak ki: kezük nyomán végre Metropolisszá nőtte ki magát Gotham City, Fritz Lang nagyobb dicsőségére.

A Batman és Robinban nincsenek szellemes riposztok, jó bemondások, még szegény Alfredot is érzelgőssé tette a betegsége, melyet az alkotóktól kapott; a rejtelmes kór legfeltűnőbb tünete, hogy elveszi az ember humorérzékét. Orvosolni akarván e hiánybetegséget Schumacherék a leggyalázatosabb tettől sem riadtak vissza: gúnyt űztek a Batman-legendából. Ez is csak azt jelzi, hogy már érzik a vesztüket: ők menni fognak, de Batman marad, mindörökké.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1584