KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/május
KRÓNIKA
• Pörös Géza: Tadeusz Lomnicki
• Zalán Vince: A mi nesztorunk
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Lidérces városok Berlin

• Takács Ferenc: Az igazság paranoiája JFK
RETROSPEKTÍV
• Báron György: Választások és vonzások Eric Rohmer filmjei
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: A Sárkány utcánál nincs ravaszabb Beszélgetés a civil filmről
• Simándi Júlia: Mentse, aki tudja, a régi filmeket Beszélgetés Tóth Jánossal és Gyürey Verával
• Nemeskürty István: Atlantisz megmentett darabja Az obsitos; A falu rossza
TELEVÍZÓ
• György Péter: A Nyugat kapujában Össztűz; Friderikusz-show
• Balassa Péter: Arab hómezők Közjáték
KRITIKA
• Almási Miklós: Fortinbras nem jön Hamlet
• Hirsch Tibor: Csillagok háborúja A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire
• Koltai Ágnes: Népi szmoking Vörörs vurstli
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Sülve-főve Cinkekirály; Sellő félig a habokból; Sülve-főve
• Koltai Ágnes: Ay Carmela
• Turcsányi Sándor: Neon City
• Békés Pál: Az utolsó cserkész
• Sárközi Dezső: Űrszekerek VI.
• Sneé Péter: Felhők közül a nap
• Tamás Amaryllis: Beethoven
ELLENFÉNY
• Molnár Gál Péter: Hollywoodi pizza

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fedőneve: Donnie Brasco

Turcsányi Sándor

 

Mindig az élet produkálja a legizgalmasabb dolgokat. Joe Pistone FBI ügynök jól beleépült a New-York-i maffiába, már majdnem családtag lett, mikor a főnökség lefújta az akciót.

S mert az élet a legizgalmasabb, ezért Mike Newell, a Négy esküvő, egy temetés rendezője a fent vázolt történetből roppant unalmas filmet készített Johnny Depp és Al Pacino szerencsétlenkedése köré. A mű egyébként a maffiamesék utcai ágából való, mintha egy Pileggi könyv alapján rendezte volna Scorsese. Talán ez a baj. Lehet, hogy a maffiózó otthon valóban mackófelsőben és atlétatrikóban nézi a tv-shoptól vásárolt Amerika élővilága című kazettákat, de ebből rendezzen filmet a magyar dokumentarista.

A mobster legyen olyan, mint Coppolánál, vagy mint korábbi idők fekete filmjeiben. Öltözzön úgy, ahogy a moziban látta, lőjön mint a bolondóra, és szólítsák minimum Don Tranezzinónak. Legyen Keresztapa vagy legalább ángy. Valami ilyesmi lebegett Mike Newell szeme előtt is, hiszen kínjában Keresztapa-idézetekkel rakta tele filmjét. Ilyet még nem láttam. Minden mondat, minden gesztus és számos szereplő is egyenes úton vezethető vissza a nagy műhöz. E szándék néha vicces formában valósul meg, ilyenkor lehet nevetni is. Ám mint örömforrás halványan buzog, húsz perc után unalmas, látta ő is, láttam én is, csak neki semmi sem jutott róla az eszébe.

Johnny Depp most jobb, mint Al Pacino, de ez nem volt és nem is lesz mindig így.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1670