KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/május
KRÓNIKA
• Pörös Géza: Tadeusz Lomnicki
• Zalán Vince: A mi nesztorunk
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Lidérces városok Berlin

• Takács Ferenc: Az igazság paranoiája JFK
RETROSPEKTÍV
• Báron György: Választások és vonzások Eric Rohmer filmjei
MAGYAR FILM
• Kovács András Bálint: A Sárkány utcánál nincs ravaszabb Beszélgetés a civil filmről
• Simándi Júlia: Mentse, aki tudja, a régi filmeket Beszélgetés Tóth Jánossal és Gyürey Verával
• Nemeskürty István: Atlantisz megmentett darabja Az obsitos; A falu rossza
TELEVÍZÓ
• György Péter: A Nyugat kapujában Össztűz; Friderikusz-show
• Balassa Péter: Arab hómezők Közjáték
KRITIKA
• Almási Miklós: Fortinbras nem jön Hamlet
• Hirsch Tibor: Csillagok háborúja A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire
• Koltai Ágnes: Népi szmoking Vörörs vurstli
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: Sülve-főve Cinkekirály; Sellő félig a habokból; Sülve-főve
• Koltai Ágnes: Ay Carmela
• Turcsányi Sándor: Neon City
• Békés Pál: Az utolsó cserkész
• Sárközi Dezső: Űrszekerek VI.
• Sneé Péter: Felhők közül a nap
• Tamás Amaryllis: Beethoven
ELLENFÉNY
• Molnár Gál Péter: Hollywoodi pizza

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szétcsúszva

Kis Anna

 

Találó a magyar cím: az angol-amerikai drogkrimiben valóban minden kissé szét van csúszva. Az első perctől kezdve, amikor a vidéki, zöldfülű Carl az ismeretlen Londonba érkezik, hogy felderítse a sikeres ügyvédbáty hirtelen halálának körülményeit, csúszik minden szanaszét, a történeten belül és kívül, a szereplők pszichológiájában és dramaturgiai szinten egyaránt. Először is semmi nem az, aminek látszik (nem nagy meglepetés a mai fondorlatos világban): az irigyelt ügyvédkarrier mögött, a maga pulzáló, színpompás valójában feltárul egy partikkal, transzvesztitákkal és kéjnőkkel berendezett, víziókkal, „csúsztatott” dimenziókkal díszített kábítószeres alvilág. A különböző tudatmódosítók sikamlós talaján majdnem szétcsúszik a film morálját megjelenítő Carl is. Sunny, a báty Gwyneth Paltrow prototípusra előállított volt barátnőjének angyaliságán esett sötét folt kicsit igényesebb pszichológiai kidolgozást érdemelt volna, ahogy az alvilági főgonosz kegyetlensége sem fér meg színpadias bugyutasága mellett. Az ígéretes, frappánsan összefogott első félóra után a rendező megadja magát a kábítószeres alvilág kínálta látvány- és hangulatlehetőségek csábításának, és egy kézlegyintéssel elintézi az egyre laposodó és egyre több hiteltelen mozzanattal tarkított történetet. A már-már megengedhetetlenül brutális végkifejlet viszont annyira cinikusan tükrözné a felvetett problémákból kivezető egyetlen reálisnak látszó utat, hogy az már sok volna: mesébe illő felmentő sereg vívja ki a boldog véget. S e stilisztikailag is elemelt happy end ironikus hiteltelensége lesz a film első hiteles gesztusa.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2057